Pompás pop, jelenbeli színház – Megnéztük a Fame című musicalt

A Fame című musicalt először 1988-ban mutatták be, az Egyesült Államokban. Az 1980-as, azonos című film alapján készült. A szerzők: Jose Fernandez, Jacques Levy, Steve Margoshes. A Vörösmarty Színház előadásának koreográfusa Rovó Tamás, zenei vezetője Kéménczy Antal, rendezője Hargitai Iván.

Egy musicalt látunk, a dramaturgia leegyszerűsítve annyi, hogy a mély érzelmeket átélő, jellemformáló kihívások elé állított karakterek táncra perdülnek, dalra fakadnak. A többiek rendre az aktuális jelenet központi alakjának statisztái lesznek, beállnak mögé a tánckarba. Nagyszerű koreográfia, ügyes térhasználat és a karakterek alapvető tulajdonságait jól kidomborító jelmezek jellemzik a fehérvári előadást. Pompás pop! Ráadásul mindez élő zene, az előadással együtt lüktető zenekar közreműködése mellett.

Számos főbb szereplője van a történetnek. A négy felnőttet, a négy képzős tanárt Kiss Diána Magdolna, Denk Viktória, Kozáry Ferenc és Sághy Tamás testesíti meg, a húsznál is több fiatalt pedig tehetséges, ifjú színészek. A színlap tizenkét fiatal karaktert illet névvel, de ennél is többen vannak. A képzősök iskolás éveinek esszenciáját sűríti magába a történet, a felvétel napjától a diplomáig. „Kemény munka, sok áldozat és harc!” Ezek kellenek a művésszé váláshoz.

Íme öt karakter a diákok közül. Nevezhetjük őket főszereplőknek. Ezt az öt szerepet kettőzve játsszák.

Latin szépség, potenciális primadonna, ő Carmen (Katona Klaudia/Kusnyér Anna). Azonnal akarja a sikert, a csillogást, a rajongást. Naiv, nem sejti, hogy a hírnévnek ára van.

Nick (Mechle Christian/Kádár Szabolcs János) édesanyja világhírű filmszínésznő. A fiú már kisgyerekként reklámokban szerepelt, de ezektől már irtózik. Igazi művész lenne! Szívesen forgatja Sztanyiszlavszkij könyveit.

Van egy lány, aki a cselekmény leforgása alatt szürke kis­egérből sugárzó nővé változik. Semmi allűr, Serenát (Gadó Anita/Babinszki Virág) a tehetsége és a szorgalma emeli föl.

Ösztönös, született tehetség, nehéz sorból: Tyrone (Tóth Károly/Szaszák Zsolt). S bár ez rajta kívül senkit nem érdekel, színes bőrű.

A Casanova-ambíciókkal felálló, mindig muris José (Imre Krisztián/Horváth Dániel) olyan vidám bohóc, aki ezzel nagy fájdalmat palástol.

Változatos, ám kicsit közhelyes alakok, de ez nem a fehérvári előadás hibája. No meg az is igaz, hogy egy musicalt látunk: a show az, ami igazán számít. Az pedig hibátlan. S befejezésül térjünk ki arra, hogy Hargitai Iván rendezése nemcsak l’art pour l’art, nemcsak pop, hanem akad itt más is.

A cselekmény egy részlete következik, egy jelenet. A ba­lett-táncosnak készülő Irisnak (Lázár Julianna testesíti meg) minden esélye megvan rá, hogy világsztár legyen. Csak hát a szerelem közbeszól, pontosabban: egy nem kívánt terhesség. Jól megkomponált az a szomorú jelenet, amikor Iris levetkőzik, ruhadarabjait a többiek kezébe adja, s a színpad hátsó feléből előreballag. Beszél. Arról beszél, hogy korai még ez. Előbb el akarja táncolni Giselle-t és Csipkerózsikát. Szavai fogytán belül a reá váró kerekesszékbe, ami mögött egy műtős áll zordan, zöldben. A föld megnyílik alattuk – működésbe lendül a színpadgépezet –, a nézőbe beléhasítanak a háttérben kivetített fémes, éles orvosi eszközök. Abortusz. A színen maradó társak egyesével a lány után ejtik a cipőit, a ruháit. Mint rögöket a ko­porsóra.

A cselekmény egy másik részlete következik, egy másik jelenet. A színésznövendékek vizsgaelőadásra készülnek, a Rómeó és Júliára. Egy próba alatti feszült ötletelés közepette José szájából kicsúszik egy mondat. Nem akar vele megbántani senkit. Nem ügyel jól, „szlenget” beszél. Az egyik növendéktársára utalva szól, leíró jelleggel. – A buzik is lehetnek szerelmesek, csak másképp – ezt mondja.

Utána hosszú csönd a színpadon. Hosszú. Csönd. Megáll a színház a színházban, vagyis a diákok vizsgaelőadásának próbája. A fehérvári előadás egyik nagyon erős – hosszan kitartott – pillanata ez. (A szeptember 12-i előadáson jártunk.) A nézőtéren egy árva cukorka papírja sem zizzen. Nincs más lehetőség, el kell gondolkodni a kiengedett, pengeéles, egyszerű mondaton.

Aztán folytatódik minden. Folytatódik a show. „Kemény munka, sok áldozat és harc!” Színen a művészek élete. Re­mek zene, nagyszerű koreog­ráfia, pompás pop.