Aba-Novák Vilmos üzenete a forradalmároknak

Pleidell János 1915. október 11-én született a felvidéki Hontfüzesgyarmaton, 83 esztendősen Dunaújvárosba költözött, 2005-ben Dunaújvárosért Díjat kapott, 2007-ben hunyt el. Tanára, mestere: Aba-Novák Vilmos, pontosabban Aba-Novák három székesfehérvári alkotása is Fejérhez köti. Éppen az 56-os plakáton keresztül.

Mindhárom fehérvári Aba-Novák-alkotáson megtalálható az esküre emelt kéz motívuma. Ezt a motívumot vette kölcsön Pleidell azon az éjjelen, amikor plakátot készített az 1956-os forradalomnak.

Sümegi György – aki később, 2015-ben könyvet adott ki a témában 1956 plakátjai címmel, s a könyv borítója éppen Pleidell plakátja alapján készült – így nyilatkozott 2003-ban a plakátról:

„Pleidell a Képzőművészeti Főiskolán végzett, majd a Műegyetem rajz tanszékén dolgozott fiatal tanársegédként. Október 25-én este hazament, és elkészítette a metszetet. Jellemző, hogy Pleidell a lakását éppen felújító szomszédjától kapott linóleummaradékot használta fel a munkájához. [...] másnap bevitte a metszetet a Műegyetemre, odaadta valakinek, aki kinyomtatta. A plakátok aztán ott függtek a pesti házfalakon. A forradalom leverése után Pleidell ellen vizsgálat indult, s háromszor rúgták ki műegyetemi állásából. Végül felmondólevéllel valóban elbocsátották, de ez ellen már nem fellebbezhetett.” (Népszabadság, 2003. október, 61. évfolyam, 229-254. szám)

Nos, Pleidell Jánoson keresztül adta oda, hagyományozta rá a forradalmárokra – holtában is teremtő gesztussal! – az esküre emelt kéz motívumát Aba-Novák Vilmos!

A fehérvári Csók István Képtárban található, s időnként látható, a Magyar-francia történelmi kapcsolatok című pannón II. András király esküszik ezzel a kézmozdulattal. A Szent István király mauzóleumát díszítő seccón számos figura – köztük Kossuth Lajos és Horthy Miklós is – ezzel a kéztartással esküszik. A fehérvári városháza főépületének első emeleti falképén – amely az 1938-as emlékév eseményeit örökíti meg – központi helyet foglal el a motívum.

„Pleidell Jánosra a legmaradandóbb hatást mesterei közül Aba Novák Vilmos tette. Ez a kapcsolat oly erős volt, hogy mialatt ő a második világháború poklát járta, felesége és alig egyéves múlt kicsi lánya az Aba-Novák villában, Budán próbálta átélni az ostromot. A szovjet megszállók kizavarták az asszonyt és gyermekét a házból, ott maradt a befalazott élelmiszer, és a baba nem élte túl ezt a megpróbáltatást.” (Ez a Hét, 1997. január-június, 4. évfolyam, 1-26. szám)

Hogy hány darab készült el, semmisült meg, lappang a plakátból, megmondhatatlan. Egyet, amelyen az alkotó aláírása is szerepel, a székesfehérvári Városi Levéltár és Kutatóintézet őriz.

Pleidell így nyilatkozott 1999-ben a Magyar Nemzetnek. „Ötvenhat lázas napjaiban egy szív, egy lélek volt a Műegyetem diáksága, tanári kara. Én a magam módján vettem részt az eseményekben. Rádöbbentem, nincs a forradalomnak plakátja, hát egy éjszaka linóleumból kivágtam egy esküre emelt kezet, ráírtam a dátumot és a feliratot: Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! A forradalom megfojtása után ezt nem vették jó néven tőlem. (Hogy kikerült-e az utcákra, nem tudom. Egyetlen példányát máig őrzöm, egy elesett kiskatona karja alatt találtam. Kicsit véres, eső áztatta, a Hadtörténeti Múzeumnak szánom.)” (Magyar Nemzet, 1999. szeptember, 62. évfolyam, 203-228. szám)

„Az életműbe nagyon beleszürkülne az a plakát, amelyen fekete-fehérben csupán egy esküre emelt kéz látható, mellette Petőfi Nemzeti dalának refrénjével. Ezt a plakátot a mester 1956 októberében néhány óra alatt készítette el. Aztán, két nap múlva a Móricz Zsigmond körtéren a Szent Imre-szobor előtt egy ifjú harcos vérétől áztatva újra találkozott a saját plakátjával, így lett ez a kép talán a legfontosabb gazdag életművében.” (Ez a Hét, 1997. január-június, 4. évfolyam, 1-26. szám)