Szuggesztív jazz Mats Gustaffsontól

Aki beült Mats Gustafsson szólókoncertjére két hete a zenekar székházában, az nagyjából azonnal félretehetett mindent, amit amúgy a jazztől vagy egy hagyományos koncerttől várt. A kreatív jazz szcénán belül világhírűnek számító zenész és zeneszerző egészen egyedi módon szólaltatta meg a használt szaxinádakkal teleszórt színpadon többnyire állványokon elhelyezett hangszereket – alt-, szoprán-, tenor-, bariton-, basszusszaxofonokat, fuvolát, klarinétot –, amelyeket nem csupán fújt, hanem ütemet is dobolt rajtuk, illetve különféle hangokat csalt elő belőlük, általuk. Mindeközben sokszor ziháló, erőlködő hangokat adott ki, olykor állatokra emlékeztetve, viszont az egész előadás olyan volt, mintha egy haláltusa szem- és fültanúi lettünk volna. Mindez drámaian szuggesztíven hatott, nehéz volt felocsúdni belőle.

A koncert előtt a zenekar kortárs művészeti vezetője, Dobri Dániel beszélt arról, hogyan hívták meg a svéd származású, de több éve Ausztriában élő művészt. Kiderült, hogy ebben nagy szerepe volt a fehérvári Kiss Györgynek, aki a jazzben otthonosan mozgó szervezőként számos előadót ismer. A koncert előtt még ő is mondott néhány szót Mats kivételes tehetségéről, lehengerlő szólóperformanszáról.

Mats Gustafssontól még fellépése előtt megtudtuk: egy ilyen este egyszeri és megismételhetetlen. A fehérvári koncerten csak a hangszerek megszólaltatásának sorrendje volt eldöntve, minden más megérzésből, eddigi tapasztalataiból fakadt. Nem volt tehát sem kotta, sem dallam.

A művész kérdésemre először is azt tisztázta a műfaj kapcsán: ez nem free jazz, és tartózkodna attól, hogy címkézze azt, amit ilyenkor a közönség hall.

– Számomra ez egyszerűen és tisztán zene. Jellemző, hogy az emberek általában rögtönöznek, aztán a zenét elkezdik valamilyen címkével ellátni. Ez azonban sokszor korlátozza a befogadást. Ha például azt mondom: free jazz, akkor sokan hátrébb lépnek. Ha azt mondom: kísérleti zene, akkor megint csak többen elutasítók lesznek. Ha csak simán azt mondom, hogy jazz, azt többen szeretik. Ezért az a legjobb kifejezés, hogy zenét csinálok. Egy ilyen koncert, mint amit Fehérváron adok, megismételhetetlen, ettől unikális. Valamint attól, amilyen kapcsolat köztem és a közönség között létrejön. Nagy kihívás így játszani, mert szabadon improvizálok, és semmi más nincs a fejemben, csak egy térkép arról, melyik hangszer hol van. Spontán és intuitív szeretek lenni, és sokéves improvizatív zenei tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy ez az egyik legjobb módja annak, hogy zenét csináljunk és azt megosszuk a közönséggel. Ha már van egy tervem, hogy mit játszom, akkor elvesztem az energiát, a kommunikációt a közönséggel. Ők is érezhetik, hogy ehhez jobban tudnak kapcsolódni. Nem várom el a közönségtől, hogy sokat tudjon arról, amit hall, hogy szeresse vagy utálja, csak azt akarom, hogy figyeljen. Gazdaságilag és politikailag is furcsa világban élünk, és szeretném elérni, hogy a zeném egy kicsit felrázza az embereket. Kezdjenek el gondolkodni azon: mi ez, miért szeretem, miért nem szeretem – nyilatkozta Mats, aki ilyen koncertet csak évente 5–10 közötti alkalommal ad. Hiszen egyébként sok együttessel és előadóval, számos projektben lép fel a világ különböző tájain, és zenéket is ír.

A művész nagyon reméli, hogy a jövőben több magyar zenésszel sikerül együttműködni, hiszen közel laknak egymáshoz. Nagyon szeretne jobban kapcsolódni mind a magyar, mind a szlovák előadókhoz. Pándi Balázs dobossal és Márkus Albert csellistával például már zenéltek közösen, de voltak egyéb kisebb projektek is. Mats korábban feldolgozott egy magyar népdalt, a Hidegen fújnak a szelek címűt. A későbbiekben ismét előfordulhat ez, hiszen nagyon inspirálja a különféle kultúrák zenéje, így a magyar népzene, népdal is. Az otthonában vannak ilyen lemezei, s azokkal szeretne majd mélyebben foglalkozni.

A The Thing és a Fire! Orchestra alapítójaként is ismert zenész elmondta: van egy egészen új formációja, The End névvel, és jelenleg ez adja számára a fő elfoglaltságot.