A játék, a nyomozás, a fejtörés örömét nyújtja át a Vörösmarty Színház Az egérfogó című előadása

Itt, ezeken a hasábokon ha egy színházi előadásról írunk, mindig figyelünk rá, hogy ne essék túl sok szó a színdarab cselekményéről, történetéről.

Legföljebb az alapszituációt vázoljuk fel szívesen. Arról, hogy a szerelmesek végül boldogan élnek-e, míg meg nem halnak, sosem tisztünk beszámolni. Arról sem, ha másképp alakul: amennyiben nem egymásba gabalyodik két sors, hanem egymáshoz vágják a családi étkészlet darabjait a történet elején még közös nyaralást tervező párok. A viszonyváltozás végét tudják meg a nézők a zsöllyékben ülve!

Most, hogy egy krimiről írunk, mint egy hóviharban járva-kelve, úgy reszketünk, mert nem akarjuk lelőni a poént, de még csak megsebezni sem. Akkor sem, ha tudjuk – s ez nem volt másként a Vörösmarty Színház izgalmas, lágyan bizsergető, jól sikerült előadásának megnézése során sem –, hogy egy krimi csattanója után úgyis kicsi üresség költözik a nézőbe/olvasóba. Hiszen majdnem mindegy, ki a gyilkos. Őt nem megtalálni, megbilincselni, megbüntetni jó, hanem nyomozni utána. A játék, a keresés, a fejtörés örömét megadja Az egérfogó. Tippelgethet, tanakodhat, ókumlálhatja magában az indítékok, véletlen vagy szándékolt egybeesések sorát minden néző. Szünetben van mit megbeszélni.

– Nézőinket arra kérjük, hogy ne árulják el senkinek sem, hogy ki a tettes, legyen másoknak is meglepetés! – írja a színház saját világhálós oldalán az előadás ismertetője alatt.

Agatha Christie Az egérfogó című színdarabja, illetve az ebből készült Vörösmarty színházbeli előadás klasszikus, könnyen kezelhető krimiszituációt teremt. Valahol messze, az isten háta mögött panziót nyit egy kedves fiatal házaspár. A történet kezdetén, egy hóviharos éjszakán megérkeznek hozzájuk első vendégeik. Öt, egymást nem ismerő alak meg egy nyomozó. A rádió időközben hírül adja – s valóban van egy rádió a színpadon, amelynek hangját a színház hangszórói sugározzák –, gyilkosság történt a közelben: megöltek egy asszonyt a Culver utcában. A nyomok a panzióba vezetnek. Mindenki gyanús, itt valaki embert ölt.

– Ez egy nagyon furfangos, mondhatni zseniális szerkezet. Soha semmi nem véletlen, nincsenek töltelékek, minden egyes mondatnak megvan a hátsó szándéka. Legyen az kérdés, vélemény vagy felelet. Minden szereplő potenciális gyilkos, és minden szereplő potenciális áldozat. Az a dolgunk, hogy ezt részletről részletre úgy játsszuk el, illetve úgy rendezzük meg, hogy ez a néző fejében is folyamatosan jelen legyen – nyilatkozta Horváth Csaba rendező.

A tér (díszlettervezés: Kiss Benedek Kristóf és Kalászi Zoltán) és a rendezés egyaránt erősíti a nyolc szereplő összezártságának, egymásrautaltságának félelmetes tényét. Nincsen elérhető másik valóság, beavatkozni kész segítség, külső megoldás.

A (hó)fogságot nemcsak az öt hatalmas, áttetsző fehér, egyesével leengedett, a színpad hátsó traktusát teljes egészében betöltő, függönyjellegű díszletelem érzékelteti, nem is csak az az elhangzó körülmény, hogy elvágták a telefonzsinórt, hanem más színházi jelek is. A panzió fogadó-, közösségi tere a játék állandó helyszíne. A színpad közepén kanapé áll asztalkával, puffokkal. A kanapé az emeletre vezető véges lépcső lábához közel nyúlik el. A lépcső abban a tekintetben véges, hogy nem vezet fölfelé: legföljebb elképzelhetjük a teljességét, azt, hogy felvisz az emeletre. Hasonlóan „viselkedik” az épület hátsó lépcsője is, csak néhány foka van. Előfordul, hogy a színészek e hátsó lépcsőnek az utolsó fokán megállnak, megmerevednek. A cselekmény szerint tudjuk, felmennek a szobájukba. Ez is erősíti a be- és összezártság megképződését. A panzión túl nincsen semmi.

A merevített színészi mozdulatok egy, az első felvonás végén „látható” néma sikolyt alapoznak meg. Egy színen nem látható, sötétben esett gyilkosság – a második gyilkosság! – megrázó borzalmát jeleníti meg így a rendezés. Hogy ki ölt, ki halt, ki sikoltott, nem áruljuk el.

A panzió belső falai, még a kandalló is, átláthatók. A falak szélei, illetve az ajtókeretek vannak csak meg. Részek jelzik az egészet. A tűz ropogásáról is csak azért értesül a néző, mert beszélnek róla a szereplők, s néha fát tesznek rá, megpiszkálják a parazsat. Hadd lásson mindent, hadd nyomozzon kedvére a néző.

Találják meg a gyilkost!

Szereplők: Ballér Bianka, Varga Mária, Varga Gabriella, Krisztik Csaba, Kovács Tamás, Imre Krisztián, Kuna Károly, Kozáry Ferenc.