Hagyomány és eredetiség Bartók Béla zenéjében - Előadás a Csók István Képtárában

A képtárban a falakon Szabó Ákos festőművész képei voltak láthatók, amelyek Bartók Bélához hasonlóan azt hirdették, hogy a hagyomány és eredetiség, még ha két ellentétes fogalomnak is tűnik, képes egymás mellett létezni a művészetben. Szabó Balázs ehhez kapcsolódóan előadásában elmondta, hogy a korszerűség és a hagyományokhoz való visszanyúlás együttes alkalmazása Bartók Bélánál mindig is központi kérdés volt. Nagyon fontos volt a mester számára saját pozíciójának meghatározása a zenetörténeti hagyományban, illetve a zenetörténet jelenében is. 

Az előadás Bartók Béla saját gondolatain keresztül értelmezte és járta körbe a témát. Foglalkozott többek között a népzene műzenébe való be­illesztésének lehetőségeivel és a zenei témát illetően a plágium kérdésével. Egy kritikával szemben, amely elmarasztalóan írt azokról a művészekről, akik már adott – nem saját – témával dolgoznak, így nyilatkozott a mester: „A zeneművészetben éppúgy, mint az irodalomban, szobrászatban, festészetben nem az a fontos, hogy milyen származású témát dolgozunk fel, hanem az, hogy hogyan dolgozzuk fel azt. Ebben a »hogyan«-ban rejlik a művész tudásának, formáló- és kifejezőerejének, egyéniségének a megnyilatkozása. (…) Ezért mondhatjuk: a népi zenének csak akkor van művészi jelentősége, ha nagy formálótehetség kezén tud a magasabb műzenébe áthatolni és arra hatni. Tehetségtelenek kezében sem a népi zene, sem semmiféle más zenei matéria nem tehet szert jelentőségre. Vagyis: a tehetségtelenségen nem segít sem a népzenére, sem egyébre történő támaszkodás. Az eredmény így is, úgy is: semmi.”