A székesfehérvári Kiss Gábor új könyvében a tulajdonságoktól mentes Ember lesz a főszereplő

Csak úgy vagyok, csak úgy csendben, / csak úgy érted, s így minden rendben …” – így kezdődik a legutóbbi, Félezer című verseskötet mottóként megnevezett verse, amelyben a szerző meghatározza a világhoz, a másokhoz való hozzáállását. A szövegben kiemelt, aláhúzott szavak (vagyok, érted) megerősítik: másokért is szeretne tenni versein, meséin, regényein keresztül, amelyekkel lényegében egy jobb, őszintébb, elfogadóbb világ megteremtése volna a cél.

A negyvenes éveiben járó Kiss Gábor eddig kilenc kötettel büszkélkedhet, és már finisben van a tizedik, amely májusban jelenhet meg. A hírlap is írt korábban az egyébként a Köfém méréstechnikusaként dolgozó szerzőről, akinek a családi kötődések, a barátság jelentik a legtöbbet, és ez az írásokból is kiderül. Gábor életében, műveiben meghatározó szerep jut továbbá a sportnak, azon belül a focinak – még ha kívülről úgy is tűnik, hogy a líra és a sport nem fér össze egymással. Ő maga a bizonyíték arra, hogy ez nem így van, igaz, többen kissé különcnek tartják – mesélte a minap első fehérvári irodalmi estjén, az Aranybulla Könyvtárban. S hogy miért csak idén került sor a nagyobb közönség előtti bemutatkozásra? Leginkább azért – derült ki Gábor szavaiból –, mert egyrészt korábban egy budapesti tehetséggondozó körhöz tartozott, s ott volt már négy bemutatója, másrészt miután onnan kivált, macerásnak tartotta az estek szervezését. Ám mivel az Aranybullából két éve megkeresték, ezért szívesen vállalta a szereplést, csak hát közbejött a Covid.

A 2022-es költészet napja apropóján azonban végre személyesen is megismerhették az érdeklődők, és ekkor röviden szó esett minden eddigi, valamint a készülőfélben lévő könyvről is. Az Élet!? A kirakat mögött, a Firkák a szívemen, a Csoki, chili, lime és a Félezer című verseskötetek mellett A kisfiú és a bohóc, a Bohóc világ – Bohóc szemmel, a Nyúl a metróban, a Kompót és kuglóf, valamint a Budapest sehol című regények, novelláskötetek keletkezésének történetéről is hallhattunk.

Gábor kiemelte: szereti a bohóc karakterét, jó a bőrébe bújni, és az egyébként sokszor túl komoly, felnőttes világba egy kis vidámságot csempészni a gyermeki világ megidézésével. A Kompót és kuglóf című meseregény megírásához pedig Saint-Exupéry „kis hercege” szolgált ihletforrásként. Szó esett arról is, honnan a Gabes Way (Gábor módra vagy Gábor útja) név: erre alapvetően a kiadóváltás miatt volt szükség. Gábor évek óta ugyanazzal a kiadóval dolgozik együtt, és jellemzően még a borító kialakításában is közreműködik, sőt azt ő találja ki.

Így lesz ez a tizedik, mondhatni jubileumi könyv esetében is, amely ismét különleges vállalkozás. Az iróniát, a fantasy elemeket is sűrűn alkalmazó szerző ezúttal egy összegző kiadványt állított össze. Ebbe a versek közé olyan novellák kerülnek bele, amelyek főszereplője maga az Ember, minden különösebb minősítés, megjelölés, tulajdonság nélkül. Tehát nem derül ki, hogy Ember nő vagy férfi, fekete vagy fehér, és még csak azt sem mindig tudni pontosan, hogy a barátságot a középpontba állító szövegekben éppen ki beszél. Na de éppen ez volna a lényeg: bármelyikőnk lehet a másik helyében, ugyanúgy, előítéletektől mentesen kellene bánnunk egymással… A címe „Pont úgy szeretlek!” lesz.