Időutazás a "Keleti végeken" - tárlat nyílt az Öreghegyi Közösségi Házban (képgaléria)

Az Aranybulla Művészeti Napok keretében nyílt tárlat pénteken este az Öreghegyi Közösségi Házban, ahol ezúttal Kiszely Krisztián fotográfus alkotásai kaptak helyet. Egykori mesterével, Zátonyi Tibor fotóművésszel nyitotta meg a fekete-fehér munkákból összeállított tárlatot, s hívta tér- s időbeli utazásra a közönséget.

- Rettentően régi képeket láthatunk, egy elmúlt időszak fotóit, amelyek már elég távol állnak tőlünk időben is, nem csak térben – fogalmazott Zátonyi is, a háta mögötti fekete-fehér világra mutatva, hangsúlyozva: a múlt ezen szeleteire a néző reflektálhat nosztalgikusan, szomorúan, ki-ki a saját vérmérséklete szerint. Erre rezonált az alkotó, ekképpen:

- Amikor ezeket a képeket készítettem, a digitális világ még nem létezett. Csak analóg fotográfiákat készítettünk, filmre. Ebben az időben még teljesen máshogy készült egy-egy munka, hiszen először csak fejben létezett a látens kép – próbálta magyarázni a mai világ ’gyermekeinek’ a pár évtizede még nagyon is élő s a mindennapok részét képező munkamódszert a kiállító. -  Az évek során kitapasztaltam, hogy egy tekercs filmből nekem egy jó kocka sikerült. Amikor a sorozatokat készítettem, a 20 tekercsnyi 220 kattintásból 20 volt jó. Ez volt az átlag, hiszen csak azt láttam, ami történik, azt nem, mi került a negatívra.

Az itt kiállított képek azonban új kontextusba helyeződnek a mai világban, már csak azért is, mert ez az élet, ami a képeken látható, ma már nincs – vagy legalábbis a 21. századi társadalomtól távolodik. Kicsit szürreális, kicsit más hozzáállást igénylő – vélekedik róla maga az alkotó is. Azt pedig már a feol.hu-nak árulta el, miért pont ezt a válogatást hozta el a fehérvári közönségnek:

- Egy felkérés eredményeként frissítettem fel a régi projektjeimet, kicsit retrospektív szemszögből. Ez azt jelenti, hogy a 1994 és 2004 között készült fotóimat kerestem elő újra – fogalmazott az alkotó, akinek szocio-dokumentarista felvételei kerültek ezúttal az Öreghegyi Közösségi Ház tárlatára. – Az egyetemi éveim alatt, a mestereim – Benkő Imre, Zátonyi Tibor, Gulyás Miklós - szabták meg körülbelül ezt az utat nekem, amit persze magam is nagyon szerettem, és amely a híres cseh fotóművész, Josef Koudelka csapásirányába vitt el engem. Az akkor kiadott feladatok közt szerepeltek tehát a most látható munkák is, azokat kerestem elő újra.

A válogatás során közös nevezőket keresett a fotógráfus a három évtizedes munkáiban - melyek ezúttal a szürrealitást súroló, a kicsit érthetetlen, kissé „furcsa” jellemvonások lettek. Még akkor is, ha a mi közép-európai szemléletmódunktól ez a világ nem is esik olyan távol – s talán még ismerős is, legalábbis a negyvenes évein túl járó közönség számára. A képek tehát még filmre készültek, Nikon F3 és F501 analóg, kisfilmes vázakkal.

Kiszely, mint mesélte, ma is fotográfiával foglalkozik főképp – de persze őt is beszippantotta a legújabb technika. A digitális világ mellett a drónfelvételek adta új perspektíva szintén lenyűgözi, sőt mi több, nem titkolja: még telefonnal is szokott fotózni. Emellett tervezőgrafikát tanít művészeti iskolában, valamint kisfilmeket forgat, cégarculatot tervez, termékfotókkal foglalkozik. Sokrétű alkotóvágyát egy székesfehérvári tanárának is köszönheti, akit kiemel: - Őri Tóth Istvántól egyetem előtt tanulhattam meg a fényképész szakma alapjait.

A kiállított munkák székelyföldi pillanatképek eredményei, ahonnan azonban nem csupán filmre vitt emlékeket hozott haza, hiszen feleségét is itt ismerte meg, akivel azóta három lánygyermeket is nevelnek – Csókakőn.

A fotón látható bal alsó ikonra kattintva további képek érhetők el: