Modern zenével vallottak hitükről a bicskei Cordis keresztény fesztiválon

Szabó Imre, a bicskei AcCordis katolikus zenekar alapítója és vezetője javasolta Burbela Gergely plébánosnak és a helyi egyházközségnek a rendezvény megtartását társaival egyetemben. A verbita szerzetes, püspöki helynök atya örömmel fogadta a kezdeményezést, s a dicsőítő fesztivál a számos önkéntes közreműködésével kitűnően sikerült. „Nekem rock folyik az ereimben”, nyilatkozta több interjúban a fiatal Szabó Imre, akinek életében mind a hit, mind a zene fontos szerepet tölt be. A szervezésben ezúttal társa volt Weisenburger Lívia – Bicskén a katolikus egyházközségben sok fiatal és fiatal család tevékenykedik, gyakorolja vallását. A bicskei Szent László Katolikus Általános Iskola léte is erősíti a hitéletet, huszonöt éve alapították, mára népszerű és elismert oktatási intézmény.

A fesztivál reggel az alcsútdobozi Mustármag katolikus templomi együttes zenéje mellett indult – vezetője, Cseh Kornél állatorvos gitáros miséivel új korszakot nyitott e téren a környékben. A családi délelőttre kisgyermekes családokat hívott a Mustármag, a napot végig az oldott, hittel teli hangulat jellemezte. A templomkerti hatalmas fák oltalmában, a patinás városháza, a szecessziós stílusú középületek, a katolikus iskola, a plébánia és az impozáns első világháború emlékmű kiváló helyszínként szolgált. Muzsikált a zalaegerszegi Rád találtam együttes, szólt a résztvevőkhöz Holló András kerekesszékes tánctanár. Délután a budapesti imperfectum együttes dalai hangzottak el a fesztivál mottójának jegyében: „Szívem mélyéből dicsérlek!” Tapsoljatok, örvendjetek, álljatok fel és énekeljetek, szólították meg többször a fiatal zenészek a közönséget. A nyilvános tanúságtételek katartikus élménnyel szolgáltak. Részt vettek még Humayer Dávid felnőtt megtérő, tanúságtevő, illetve Marco Antonio de Miranda SVD atya, a körömi plébánia káplánja, aki a cigánypasztorációs tevékenységéről beszélt.

Az esti mise főcelebránsa Burbela Gergely volt, a zenei szolgálatot az AcCordis adta, Szilas Imre 1967-ben írt beatmiséjével. Az USA-ban élő zenész elfogadta Bicskére a meghívást, a szervezők örömére. Szilas még 17 éves korában, világelsőként írt rock stílusban zenét a hagyományos templomi énekekhez, s a Mátyás templomban elő is adták a diktatúra idején egy karizmatikus pap vasakarata révén. Küzdelmes évek után végül emigrált Szilas Imre, Amerikában ma is templomban zenél, mostanság másként teljesít keresztény missziót, mint hajdan a kommunizmus szorításában. A bicskei esemény megindította, a fiatalok lelkesedése inspirálja hetvenen túl is az örökfiatal muzsikust.

Lackfi János, a mai irodalmi élet ikonikus alakja a szokásos színes és szubjektíven csapongó modorában vallott hitéről, felnőttként megtérő keresztényként ezúttal is lenyűgözte hallgatóságát. Ír prózát, verset, könyvet, fordít, meglepő és nagy szívdobbanásokat előidéző mondatai Istenről, népes családjáról mindig figyelmet vált ki. Szülei akarata ellenére kereszteltette meg nagymamája, vallott személyes életéről, ő maga azonban húszévesen lett első áldozó, akkor tért meg. „Isten emlékezett erre a szövetségre”, utalt a keresztelésére. „Ha a szentek összehajolnak, szikráznak a glóriák” – ez is tőle hangzott el a színpadról, bizonyítván, hogy nem szentségtörés a mai gondolatmenetben történő megfogalmazás hitünk titkairól. A hálaadó szentmisét követően az Eucharist és Friends zenekar muzsikált. Egész nap gyermekprogramokat kínáltak a legkisebbeknek, jótékonysági süteményvásár és alkotópályázat volt az önkénteseknek köszönhetően, benépesült a plébánia. A bicskei Jézus Szíve templom nyitott ajtaján át pedig reggeltől estig mindig belépett valaki, hogy az Oltáriszentség előtt csendes imát mondjon ezen a szombaton. Ahogyan Burbela atya mondotta az esti misén: „Ma vasárnapot ünnepelünk!”