Rejtélyes középkori könyvveret Börgönd közeléből

A múlt év nyarán adtuk hírül, hogy az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) Régészeti Intézete és a Szent István Király Múzeum (SZIKM) egy közös projekt alapján – Székesfehérvár és környéke középkori és kora újkori régészeti topográfiája – roncsolásmentes régészeti és fémkereső kutatást végzett júliusban. Az említett területet magnetométerrel vizsgálták át, azzal a céllal, hogy bronzkori és középkori jelenségeket derítsenek fel. A lelőhely kutatásába bevonták a SZIKM Közösségi Régészet Programjának fémkeresőit, akik több értékes leletre bukkantak: sárgaréz könyvsarok-veretre, 13. századi ezüstgyűrűre, egy (Szent) István által veretett ezüstpénzre és egy 1524-es évszámozású ezüstdénárra, valamint középkori lópatkóra.

   A felsorolt leletek közül az egykori településen – amely Albergen/Albörgönd lehetett – talált középkori ház omladékából előkerült könyvveret tűnik a legtalányosabbak. Ezt azért is tartja rejtélyesnek Benkő Elek, a Régészeti Intézet kutatóprofesszora és a helyszíni kutatást az intézet részéről irányító Kolláth Ágnes, mivel ez a lelet szokatlannak tűnik egy apró, mocsár menti faluban, ahol azt ott élők halászattal foglalkoztak. Egy elveszett középkori kötet margójára című írásukban (megjelent a Lendület – Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport weboldalán) keresnek választ az egykor egy könyv borítójának sarkát díszítő, préselt technikával készült, áttört, gazdagon díszített sárgaréz veret eredetére. Fő díszítőmotívumának – mely egy háromágú akantusz levél és hullámosra vágott rozettás szegélye – tanulmányozása alapján a következő megállapításra jutottak: „… nagy biztonsággal felismerhetjük, mint a hazánkban egyik legelterjedtebb könyvveret-csoport tagját. Ezek a darabok 1475‒1530 között készültek német nyelvterületen, Aachenből vagy az ahhoz közeli Stolbergből származó, 20% körüli cinktartalmú sárgaréz-lemezből. A kutatás stílusa alapján általában nürnbergi gyártmányként azonosítja e típust (…), amit ebben az esetben teljes mértékben alátámaszt, hogy a börgöndi darab rendkívül pontos párhuzama egy eredeti, Nürnbergben készült kötet borítóján ismerhető fel.”     

   Tekintettel arra, hogy a nürnbergi párhuzam egyértelmű, további kérdéseket vagy inkább rejtélyeket vet fel, milyen könyvet vagy egyéb kiadványt díszített a középkori könyvveret, ki birtokolhatta azt, és miként kerülhetett hozzá. A hazai tapasztalat szerint leginkább kolostorok, plébániatemplomok és esetenként gazdag polgárvárosok régészeti leletei között kerülnek elő hasonló tárgyak. Ezért számít ritkaságnak a Börgönd környéki házomladékban talált példány. Benkő Elek és Kolláth Ágnes egyik lehetőségnek véli, hogy közelségük miatt a székesfehérvári Szűz Mária-prépostság, vagy a johanniták Szent István konventje könyv- és levéltárának könyvkötő műhelyéből kerülhetett ki az a megsemmisült kötet, amelynek sarkát díszítette a SZIKM önkéntes segítője, Molnár Csaba által megtalált könyvveret-sarok. A megválaszolatlan talányokra bővebb választ adhatnak az idén tovább folytatódó régészeti kutatások Székesfehérvár déli határában.