Ön szerint melyik, egykor élt nő érdemelne szobrot Székesfehérváron?

Vajon gondolná-e valaki, hogy Fehérváron az egyetlen egészalakos közterületen felállított, valaha élt személyhez köthető női szobor nem mást, mint a régi piacon kacsafertályt és tejfölt áruló kofaasszonyt, Kati nénit ábrázolja. Kocsis Balázs műve az elhelyezése körüli szakhatósági huzavona ellenére is legnépszerűbbé és legismertebbé vált a városban, és az idelátogatók körében. Talán nem véletlenül mosolyog ránk kissé ironikusan a fertályos asszony, mivel tudja, ő az egyetlen nő, akit méltónak tartottak arra, hogy piaci kocsiját tolva nevét is megörökítsék a Liszt Ferenc utcában. Természetesen rajta kívül még jó pár női szobor található a városban különböző gyűjtőnevek alatt, illetve szimbolikus jellegűek vagy a valláshoz kötődő nőalakok. Olyan jelesebb alkotásokkal is találkozhatunk, mint Medgyessy Ferenctől a Táncosnő, Pásztor Jánostól a Balatoni sellők. Említhető még a Korsós nő Árvai Ferenctől, a Nő gödölyével Meszlényi Jánostól, Ülő nő Gádor Magdától, és sorolhatnánk másokat is. Még a városban legtöbb műalkotást jegyző Bory Jenőnek a Bányatónál állt bronzszobra, A kelő napsugár is egy jelképes, névtelen nőalakot testesít meg (tudomásunk szerint restaurálása után új helyet keresnek a vízbe döntött szobornak – a szerk.) Bár a Bory-várban több szobrát is megtalálhatjuk a művész feleségének, egyben múzsájának Komócsin Ilonának, közterületre nem került egyetlen sem.

Nem szóltunk eddig három olyan női mellszoborról, amelyek ha nem is egészalakos műalkotások és nem is köztéren állnak, viszont kiemelkedő személyiségekről készültek, s intézmények területén találhatók. A nőnevelés úttörőjeként számon tartott grófnő, Teleki Blanka büsztje – Kocsis Balázs alkotása – a róla elnevezett gimnázium és általános iskola Sziget utcai épületében kapott helyet, míg Nemes Nagy Ágnes költőnő mellszobra – Fekete Géza Dezső alkotása – a nevét viselő leánykollégium aulájába került. Legutóbb pedig Kossuth Zsuzsannának, hazánk első országos főápolónőjének születése 200. évfordulója alkalmából állíttatott mellszobrot a Szent György Egyetemi Oktató Kórház ápolóközössége a gyógyintézmény parkjában, készítője Nagy Edit szobrászművész.

Kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen véleményt formálnak a tárgyalt témával kapcsolatban a város szobrait, műalkotásait jól ismerők, és szerintük van-e olyan nő, aki Székesfehérváron szobrot érdemelne. Magony Imre mindig bővülő Székesfehérvár szobrai című kötete eddig három kiadást megért. A könyv írója, a fehérvári szobrok szakértőjeként körkérdésünkre a következő választ adta:

– Érdekes és elgondolkodtató a kérdés. Valóban nincs egyetlen nevesített nőalak sem köztereinken – Kati nénit kivéve. A szobor valós személyt ábrázol ugyan, ám nem a „kiérdemeltség” okán jelenik meg bronzban. Vagyis „csak” egy zsáner szobor. És akkor eljutunk ahhoz a kérdéshez, van-e olyan nő a város múltjában, aki szobrot érdemelne. Ez a kérdés egyébként országos viszonylatban is feltehető! Ha végig gondoljuk, igen kevés nevesített nőalakunk van a köztereken. Ennek nyilván történeti okai vannak az egykor alapvetően „férfi uralmú” társadalom miatt. Vagy talán még ma is ez a helyzet? Én, ha nagyon megerőltetem a fantáziámat, Gizella királyné szobrának el tudnék egy helyet képzelni Fehérváron.

Sohonyai Edit írónő, a Fehérvári vagyok! közösségi oldal „háziasszonya” a szobrokkal kapcsolatos véleményéről történt érdeklődésünkre a válaszát visszakérdezéssel kezdte, majd véleményt is formált:

– És vajon hány azonosulást kínáló női regényalakja van a magyar irodalomnak? Nők a közéletben… az irodalomban, érdekes kérdés. Összetett, erre nem lehet egy-két mondatban válaszolni. Komócsin Ilonáról azért vannak szép szobrok (a Bory-várban, mint arra fentebb utaltunk – a szerk.) A szobrok megrendelésre készültek főként, és ezért híres államférfiak, politikusok adják az alapot. Nők inkább allegorikus formában jelennek meg. Ha egyszer létrejön a királyi sírkert Fehérváron, ott biztosan lesznek majd szép királyné szobrok is. Vagy legalábbis őszinte szívvel remélem.

Szinte megkerülhetetlen a városismertető sétái, tévé- és rádióműsorai kapcsán Váczi Márk történész, városkutató, a Vörösmarty Társaság alelnöke, akinek nemcsak a nőkről elnevezett köztéri szobrok, de az utcák is hiányoznak a városból:

– Már rádióadásban is felvetettem párszor, hogy alig van olyan közterületünk, amelyik fontos, neves nőalakhoz, vagy egyáltalán nőkhöz kötődne. Hogy van-e olyan fehérvári kötődésű nő, akinek közterületen lehetne szobrot állítani? Bokor Rózsa újságírót, az Új Fehérvár 1956 októterében közfelkiáltással megválasztott főszerkesztőjét tudnám említeni. Ő lenne a harmadik nő, Gizella királyné és Komócsin Ilona mellett, aki szobrot érdemelne. Nyilván olyan személyiséget kell keresni, aki nem valamilyen nagyon speciális területen munkálkodott, lehetőleg nem kötődik létező intézményhez, így indokolt a köztéri elhelyezése a szobrának. Amúgy 30-50 év múlva lesz egy hosszabb lista ilyen hölgyekről. Vörös Zsuzsának is van domborműve, ami szintén nem köztéri. És még van pár. De egészalakos köztéri szoborban tényleg nem jeleskedik a város.

Váczi Márknak a közterületi női szobrokkal párhuzamos felvetése, vagyis a női utcanevek hiánya is eléggé gondolatébresztő. Már azért is, mivel nemcsak Székesfehérváron, de például Budapesten is kevés, mindösszesen 11% a szebbik nem képviselőiről elnevezett utcák aránya. Az áttekintett források szerint ez az európai fővárosokhoz viszonyítva is nagyon kevés. Nem beszélve Fehérvárról, ahol csupán négy női nevű utcát találtunk. A felsővárosi Nemes utcát – 1947-től Nemes Györgyné utca, de megváltoztatták az 1990-es években – egy háziasszonyról nevezték el. Az utca első házára elhelyezett emléktáblája szerint 1945 februárjában a fasziszták elfogták, majd vallatták, menekülőben elvágta a németek telefonvonalait, ezért életével fizetett. Ugyanebben a városrészben fedezhető fel a Rozgonyi Piroska utca. Az ő neve Arany Jánost, s elbeszélő költeményének, a Toldi szerelmének (A Toldi-trilógia középső része) irodalmi alakját idézi fel számunkra, akit a költő saját lányáról, Juliskáról mintázott. Az Erzsébet út az egykori magyar királyné emlékét őrzi, róla 1898-as tragikus halált követően 1899-ben a Haleszt Erzsébet ligetre keresztelték, a park hivatalosan ma újra a Halesz néven szerepel. Míg az öreghegyi Máriavölgy utca a nevét – ott található szobrának a felirata alapján – a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére kapta.