Emlékszem rád egy fesztiválról... – EFOTT zárónap (galéria, videó)

Útközben Azahriah duruzsol a fülbe és a tájba – lévén, leengedett ablakokkal tudjuk le a kilométereket –, a haladás egészen a sukorói fesztiválterületig egyenletes. Ott egy kicsit megtorpanunk – hosszas a sor, de szerencsére mégis halad, így a parkolót elhagyva a főbejáratig vehetjük az irányt. Július 15-e, szombat 18.15 óra van. Kifejezetten sokan várnak a bejutásra az ellenőrzőpontnál, akad is ebből kisebb gond, de az EFOTT-on mindenki annyira jófej, hogy maguk elé engednek a bulizók: hadd menjen a fotós a dolgát végezni. Így érkezünk meg pontban 18.30-ra a nagyszínpadhoz, ahol a verőfényes nyári napsütésben a tavaszról, a régi mesékről és a szélcsendről is énekel a Follow the Flow. Emberből sok van, ilyen korán ennyien még egyik nap sem voltak, de mindenki tompa: ki a negyedik napra "használódott el", ki pedig a nagy meleg miatt érzi bódultnak magát. Vagy a kettő együtt.

A flow követése után ByeAlex következik ugyanitt. A lekonyuló rózsák előtt konfettieső hull a népre, akik kezdenek éledezni, a dalszövegeket az égbe üvöltik. Aztán egyszer csak csend. Nem, nem aludtak el az emberek, de sajnos a technika ördöge sem: a basszus megmakacsolja magát, így egy 20 perc kiesik a koncertből. Nincsen zúgolódás, Alex sokszor elnézést kér, s aztán rögtönzéssel folytatja a koncertet a zenekar, majd a megadott időre az utolsó dallamok is elhangzanak. Kiesett ugyan egy hosszabb idő, de nincsen rossz szájíz: a hangulat, a látvány, az, hogy minden tőlük telhetőt igyekeztek megtenni, csak a jó érzéseket erősítette. Időközben pedig az ég is felvette a dalban foglaltakat: "kedves kis színeket: pirosat, sárgát".

Ekkorra még jobban felduzzad az embertömeg. Ahol eddig szabad volt a járás, ott most fiúk, lányok állnak. Azahriah még mindig napjaink nagy neve, kifejezetten sok érdeklődőt vonz. – Szeretlek, Azi! – hangzik balról egy bariton, amit a tisztes távolság miatt az előadó – nagy bizonyossággal állíthatjuk – nem hall. El is van a maga világában, a szükséges minimumot kommunikálja a közönséggel, mégis: mindenki megállapítja, hogy ez a fiú valamit tud, s hogy ennek a srácnak különleges aurája van.

Nézzünk szét a környéken, ha már itt ennyien vannak! – gondoljuk, és a közeli színpadok, sátrak felé vesszük az irányt. "Te vagy, akiért a szívem dobban!", csendül fel a 90-es évek egyik nagy V-Tech-slágere, mielőtt a Shygys üdvözölné Hellójával a tömeget. Őket megelőzően a dunaújvárosi Horváth Tamás koncertjén is sokan vannak.

Visszakanyarodunk, Azahriah-t aztán Majkáék követik a színpadon, akikkel együtt mindenki táncol, és akikkel mindenki belehal kicsit abba, hogy ezek már a négynapos EFOTT zárópillanatai. Azért odaát a Brains még nem kicsit megmozgatja a másik nagyszínpadot, majd pedig a Necc Party sátrában húzzák meg magukat emberek százai, hogy ismét felüljenek arra a bizonyos retróvonatra. Az utolsó gyrosok is elfogynak – hajnali 2-kor sült krumplit már nem tudnak kínálni az egyik helyen –, majd az óriáskerék színeit és a katapult sikolyait hallva mi is elhagyjuk a még mindig lüktető fesztivált... Jövőre, reméljük, folytatjuk!