Szász Endre művei az etyeki látogatóközpontban

„Azt állítják, rólunk, etyekiekről, hogy nem értünk csak az út- és járdaépítéshez, s csak kapálni tudunk”, mondta félig tréfásan a kiállításmegnyitón Zólyomi Tamás polgármester. A büszkeség is kihallatszott a tősgyökeres helybéli faluvezető szavaiból, hiszen valóban sokat építettek, fejlesztettek az utóbbi időben. De a gazda-szemlélet hogyan is veszhetett volna ki a szőlő- és bortermelő, a gyönyörű pincesorokat építő, pezsgőkészítő elődök örököseinek szívéből? „Büszkék vagyunk rá”, mondta az etyeki látogatóközpontban az elegáns, zenés megnyitón a polgármester. Tessely Zoltán országgyűlési képviselő, és Kőrösi Orsolya, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ ügyvezetője, kulturális menedzser méltatták az alkotó Szász Endre munkáit, röviden megidézve a színes, extravagáns, nagyvilági és mégis eredeti magyar alkotó festő-grafikus személyiségét.

Szász Endre a 20. század második felének egyik legkülönlegesebb magyar művésze, életútjában, személyiségében és karakterében is sajátosat teremtett. Az erdélyi születésű, majd Magyarországon tanuló, alkotó, s az államszocializmus idején legálisan az USA-ba távozott képzőművész hazatérvén forrón szeretett hazájába, új utakat keresett minduntalan. A mai nevén Hollóházi Porcelán Manufaktúrát 1777-ben alapították üveghutaként Károlyi gróf birtokán, amelyből azóta megszületett a fogalommá lett hollóházi porcelán – tárgyak, egyben emblematikus művészet és stílus - megtartva és megújítva a tradíciókat. A hollóháziak bemutatkozó oldalán olvasható, hogy a legeredményesebb együttműködés Szász Endre festő-grafikussal alakult ki anno. A gyárban 1978-tól kezdve csaknem tíz éven át önálló Szász Stúdió működött. Itt születtek meg azok a jellegzetes, fekete-fehér dekorok szolid aranyozással, amelyeket a művész eredeti grafikái díszítenek. A gyár gyár 225. évfordulója alkalmából, 2002-ben Szász Endre tervezésével készült el az Arcok címet viselő új díszműkollekció - ennek darabjai is láthatóak Etyeken a nagy méretű, „szászendrés” motívumokkal és színekkel ékes vázákkal egyetemben. Jelenleg magántulajdonban van a porcelángyár, a tulajdonos Várhegyi Attila bocsátotta rendelkezésre Etyek számára a kiállítás anyagát.

Tessely Zoltán mintegy lírai tárlatvezetésként válogatott Szász Endre anekdotákká vált sztorijaiban és mondásaiból, amely a sajátos magyar életszemléletet is tükrözi. „A kép az emberszívekben válik műalkotássá”, vallotta Szász Endre. Csíkszeredában az ifjú művésznek Kós Károly volt az egyik tanítómestere, akire sokat hivatkozott később. „Általa tanulta meg szeretni az embereket”, mondta. Az 1980-as években kissé fanyarul nyilatkozta a növekvő jólét láttán: ’”Remélem, nem fulladunk bele a

tejfölbe…”. Saját bevallása szerint azért tért haza Amerikából, ahol még krokodilt is tartott a házában, s a régi magyar szóval Kalucsinak nevezte, s ahol sikeres művészként alkothatott, mert „szüksége volt a nehézségekre és a kihívásokra”. A 2003-ban elhunyt művészt élete végéig tartó termékeny alkotói korszak után helyezték végső nyugalomra, magyar földbe.

Magas minőségű zenei és irodalmi kíséret tette teljessé a megnyitót: Antal Gábor zeneszerző saját szerzeményét adta elő zongorán, Kiss Levente harmonikán játszott, Schramek Géza színművész Kosztolányi Dezső Mostan színes tintákról álmodom című versét tolmácsolta szuggesztíven. A kiállítás még tíz napig látható az etyeki látogatóközpontban.