Az el nem égetett levelek felhasználásával készült Linka Ágnes színdarabja

Kossuth Lajos (1802–1894) halálának 130. évfordulója alkalmából született a Kossuth Napsugara című színmű. Az egyik legnagyobb magyar államférfi magánéletéről nem sokat tudunk. Évtizedeket töltött saját elhatározásából emigrációban külföldön. Az idős Kossuth élete utolsó éveit Olaszországban, Turinban (a mai Torinóban) töltötte elszigetelve a külvilágtól. Nagyon kevés emberrel tartott kapcsolatot.

A 19 éves, csinos és művelt erdélyi lány 1884 májusában érkezett Torinóba. Zeyk Sarolta nagybátyjához ment látogatóba, aki az Egyesült Államok torinói (vagy ahogy akkoriban mondták: turini) konzulja volt, s jól ismerte az ott remeteségben élő 82 éves aggastyánt, Kossuth Lajost. Sarolta szeretett volna személyesen találkozni a nevezetes férfiúval, így nagyon megörült, amikor nagybátyja tető alá hozta a találkozót.

Kissé elfogódottan lépett be a Via de Mille 22. szám alatti ház kapuján, ahol Kossuth lakott húgával, inasával és szakácsával. A „turini remete” séta-kocsikázni vitte az ifjú hölgyet, megmutatta neki a város nevezetességeit, s a találkozó olyan jól sikerült, hogy innentől kezdve többé-kevésbé rendszeresen töltöttek időt egymás társaságában.

Az agg politikus Napsugara fél évig élt Turinban, és rendszeresen találkoztak. Ez a plátói kapcsolat áll a színmű középpontjában. A fiatal lány hazautazása után az államférfi haláláig leveleztek egymással, de többé személyesen már nem találkoztak. Kossuth Lajos ígéretéhez híven elégette a kisasszony leveleit, de Sarolta ezt nem tette meg, és ezeknek a leveleknek felhasználásával készült Linka Ágnes színdarabja.

Kossuth utolsó levelét 1891. május 26-án írta Saroltának. Levelének utolsó sorai így szóltak: „Gazdálkodásra vagyok kényszerítve. Mondják, hogy Florenc sokkal olcsóbb hely, kivált a lakbér jóval kisebb. Tervemben van oda menni lakni. Már egy hó óta mindennap indulni akarok, hogy szétnézzek és határozzak, de egészségi állapotom nem engedi az utazást. Rosszul vagyok.”

Kossuth Lajos három év múlva, 1894-ben influenzás lett, és meghalt. Zeyk Sarolta hosszú ideig őrizgette a leveleket, majd 1918-ban az Esztendő című folyóiratban jelentette meg. Kossuth Napsugara még hat évig élt: 1924-ben halt meg egy lovaskocsi-balesetben. 58 éves volt.