Balajthy Ferenc verscsokra

Balajthy Ferenc

ANTI(DOHÁNY)REKLÁM

(Egy Pilinszky fénykép alá)

Cigarettád, ha szádban lóg s elég,

Könyökölsz, s fújod a kék füstöt.

Szólnál is tán, de az olyan nehéz,

Mindent elnyel a nyál, a füstköd!

* * *

Balajthy Ferenc

LOBOS TŰZBŐL

(„Mert aki végképp senkié,

az mindenki falatja.”)

Pilinszky János

Mindig hiszem és követem vakon,

Adódhat még rá, számos alkalom.

Mint, parázsból a tűz ha fellobog,

Kiséknek táltosok, s sámán dobok.

Zuhog a fény a messze égen mind,

Ölne-éltetne, mágnes csendre int.

S míg testet ölt a köd, pára, talány,

Megtagadhat az Isten, s az a lány!

Ez a bolygó kicsiny, kihalt nekem,

Új Földről-Földre szálljon énekem!

Nem tagad meg az Úr és az a lány,

Nekik is szól az, gyónjon valahány!

Ha, bennem él, és bennem is marad,

Vér-kenyér lesz az mindenik falat!

Mert, éltet és öl, - múló rend szerint,

Lobos tűzből, parázs leszek megint!

* * *

Balajthy Ferenc

FEHÉRVÁRI DÉLIBÁB

”Földiekkel játszó…”

(Csokonai Vitéz Mihály)

Ég tüneménye, ha nyílik, akár egy csoda virág,

Megmarad fenn a felhőn, bimbója festetlen kép.

Várná a színt, mit árnyak elcsenhetnének tőle,

Hozzon a Nap reszkető szirmokat szemnek elő!

Nézheted őt, de ide még egyszer minek is jönne,

Délibáb este felé elszáll, mint szárnyatlan test?!

Lábnyoma néha patak víztükrén meg-megcsillan,

Csak csupa csalás, - de megtartó csalfa remény!

* * *

Balajthy Ferenc

NAPSZENDERÜLETKOR

Napszenderületkor alszik a város,

Térj nyugovóra Nap szerelmesem!

Az ég, ma a Földdel éppen határos,

Harangok csendjébe bújj el velem!

Alszik a város, s pihen az utca már,

Sápadtan pislog sarkon egy lámpa.

Romkert is alszik, rajta ül a homály,

S király csontok, - öröklétbe zárva.

Napszenderületkor csendes az utca,

Madár se röppen az erkélyek alatt,

Forgalmi fény villog, meg nem unja.

S áll az idő, bár már hajnalba futna,

Árnyék, végig tapogat minden falat,

Míg, föl nem jön, a napkorong újra!

* * *