Az emlékülés négy előadója érdekesen bontotta ki az íróhoz kötődő témákat

Az eseményt – amelynek az Olvasóterem adott otthont számos érdeklődő előtt – Horváth Adrienn könyvtárigazgató szavai nyitották meg. A köszöntőben arra mutatott rá, miért is megfelelő hely a könyvtár egy ilyen konferenciához. Ezek az események például alkalmat adnak arra, hogy adott íróval, költővel többet foglalkozzunk, olvassuk tőle, és felfedezzük az esetleges személyes kötődéseket.

A több szervező által életre hívott konferencia házigazdája Bakonyi István irodalomtörténész volt, aki először az Agárdpusztán 1863-ban született és Egerben 1922-ben elhunyt Gárdonyi Géza dédunokájának, a szellemi hagyaték gondozójának, Keller Péternek adta át a szót. Ő pedig néhány egyéb kiadvány említése után izgalmas áttekintést adott az „Álmodozó szerelem” című regényről, amelyet Gárdonyi még húszévesen, Devecserben írt, és annak idején a Győri Közlönyben jelent meg folytatásokban. A teljes regényt – amely egy visszatekintés az addigi életútra négy barát történetén keresztül, életrajzi elemekkel – azonban a dédunoka jelentette meg 2023-ban. Keller Péter felhívta a figyelmet arra, milyen érdekes, hogy Gárdonyi már ilyen fiatalon élettapasztalatokat szűrt le. Említette, hogy a könyvet Cs. Varga István irodalomtörténész is méltatta, kiemelte például szakrális értékeit. A szöveggondozást Balázs Géza nyelvész vállalta, aki a sok régi szóhoz lábjegyzeteket helyezett el.

Kovács Gábor irodalomtörténész „Gárdonyi és az ellentmondások poétikája” címmel beszélt arról, mit tartott Gárdonyi fontosnak a szövegek felépítése kapcsán, mennyire lényeges volt számára az „ellentézis”. Erre példa az önmegismerés, hiszen egész életünkben törekszünk rá, ám maradéktalanul sosem valósulhat meg.

Mátyus Norbert irodalomtörténész már az író Pokol-körképéről beszélt, amelyet a Feszty-körképhez hasonló módon akart megvalósítani. Gárdonyinak Dante „Isteni színjáték” című lírai-filozófiai elbeszélése volt az alap, ebből is „A Pokol” című rész. Erre építve tervezett sajátos vállalkozást diorámával, amelyben a nézők színészek nélküli, folyamatosan változó színpadképeket láthattak. Ehhez kapcsolódva került szóba, hogy az író le is fordította az „Isteni színjáték” „A Pokol” című fejezetét. Műve nagyon igényes, ám szövegvilágát tekintve egyszerűbb munka volt, mint például Babits Mihály későbbi nagyon lírai fordítása.

Az emlékülés zárásaként Sebők Melinda irodalomtörténész beszélt az általa kutatott György Oszkár-életműben felfedezett, Gárdonyi Gézához írt szonettről. Mint kiderült, György Oszkár pályájával foglalkozó kötetét a Babits Mihály és György Oszkár levelezés kutatása ihlette. A György-hagyaték kiadatlan műveinek feltárása közben talált rá az 1930-as években keletkezett kiadatlan versekre, amelyek között vannak szonettek. Ezek közé tartozik a Gárdonyihoz szóló, amelyet György Oszkár Agárdon, az alkotóházként használt nyaralójukban írt meg. Az esten természetesen elhangzott maga a szonett is Sebők Melinda felolvasásában, utolsó sora pedig ez: „Agárdon lett magyarrá Gárdonyi.”

A közönség az élvezetes, újdonságokkal bőven szolgáló, Gárdonyihoz méltó est után vásárolhatott is az íróhoz kötődő tanulmánykötetekből és a regényből.