Fiatalok, akik Máté Pétert énekelnek

Gorsiumosak, tizenévesek és sok kortársukhoz hasonlóan szívesen lógnak együtt, sőt, zenélnek is. Első pillantásra ebben talán nincs is semmi különös, hiszen megannyi tinizenekar alakul évről évre. Niki, Kincső, Áron, Laci és Gyula azonban a Máté Péter-daloktól a jazzig szinte mindent játszik, legyen az régi vagy új, bár szívükhöz közelebb állnak a retró slágerek. A Gorsium Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum 10. A osztályos tanulói ők, akik az iskolai tanulmányaik alatt találták meg a közös hangot, mára pedig túl vannak több fellépésen is az Elhangolva nevű zenekarukkal. 

– A zenekar az iskolában alakult meg, nagyjából egy éve. Laci és Gyula kezdtek el zenélgetni együtt, aztán csatlakozott hozzájuk Áron, később pedig Kincső és én – mondja Niki. Úgy alakult, hogy sokat játszottunk együtt, és arra gondoltunk, hogy jó lenne zenekarként működni és fellépéseken szerepelni. Jelentkeztünk is tavaly a SEUSO Tehetségkutató gálára, melyet egy közönségszavazáson alapuló válogató előzött meg. Ezen nagyon jól szerepeltünk, így bejutottunk a tehetségkutatóba, és felléphettünk a Polgárdi Nyári Fesztiválon, ahol Máté Pétertől a Majdnem szerelem volt című dalt adtuk elő. Ugyan nem értünk el helyezést, de nagyon élveztük a fellépést. Kiváló lehetőség volt a tapasztalatszerzésre – mesélik a fiatalok, akik gyorsan hozzá is teszik, hogy következő alkalommal az iskolai gálaműsoron lehet majd velük találkozni, ahol talán még az első saját dalukat is előadják. 

Mert hogy a zenekar egyelőre nem saját szerzeményekkel dolgozik, hanem a retrótól a jazzig számtalan műfajban alkotó, szívüknek kedves előadók dalait adják elő. Az egyik nagy kedvenc Máté Péter, akit a zenekar több tagja is gyermekkorából ismer, hiszen a szülők sokat hallgatták a feledhetetlen hangú, egyik legsikeresebb magyar énekes dalait. Így aztán a régebbi nagy előadókat csöppet sem érzik idegennek a gimnazisták, sőt, mint mondják, tavaly szinte kizárólag a retró vonalára voltak ráállva. 

– Azt is hozzá kell tennünk, hogy ahogy elkezdtünk zenét tanulni, fokozatosan formálódott az ízlésünk. Visszatekintve, könnyű úgy látni, hogy a zenei tanulmányaink előtt nem hallgattunk igazán jó zenéket. Most már keressük az izgalmasabb zenéket, a különlegesebb hangszerelést. Korábban például sokat lógtunk a neten, TikTokoztunk, most sokkal kevesebbet használjuk az oldalt és ha használjuk is, akkor másra: például követjük az új, tehetséges előadókat, akik inspirálnak – fűzik hozzá a fiatal zenészek.

– Nagyon sokféle stílust kedvelünk, így több műfajban is kipróbáltuk már magunkat. Míg tavaly szinte csak a retrót toltuk, most az újabb, modernebb zenéket, dalokat játsszuk szívesen, de közel áll hozzánk a jazz vagy éppen a disco is. Az biztos, hogy még keressük a hangunkat. Hogy milyen zenekarrá nőjük ki magunkat, még a jövő zenéje. Rockzenekar biztosan nem leszünk, inkább a pop vagy a jazz vonalat tudjuk elképzelni – mondják mosolyogva Nikiék, akiket aztán arról kérdezem, hogy milyen elképzeléseik, álmaik vannak a jövőre nézvést, tervezik-e például, hogy beneveznek egy országos tehetségkutatóba is. A válaszukból pedig kiderül, hogy a zenekar tagjai közt teljes az összhang, mert gyorsan egymásra pillantanak, némán egyeztetve az álláspontokat, és már mondják is, hogy kizárt, hogy országos tehetségkutató versenyen indulnának, nincsenek ilyen ambícióik.

– Ezek a versenyek nem a mi világunk, már nem a tehetséget keresik. Nagy álmaink, terveink egyelőre nincsenek, a legfontosabb, hogy együtt zenélhessünk tovább. Van, aki azt javasolta, menjünk el hajóra zenélni, mert az nagy kaland és jó kereseti lehetőség is, mi viszont mind úgy érezzük, szívesebben maradnánk itthon. Mindünknek itt van a családja, és hát csak jobb, ha az ember az anyanyelvét használhatja. Magyarországon is vannak szép helyek, és vendéglátóhelyek is, ahol esetleg fel lehet lépni – feleli Laci.

Közben megérkezik Áron is, akinek fejében valószínűleg az alig pár perce leadott dolgozat kérdései és válaszai viaskodnak egymással a fejében, de gyorsan kellemesebb témára is terelem a figyelmét és arról a bizonyos saját dalról kérdezem, amelyet ő írt, mint megtudom, nem kifejezetten a zenekarnak. – Fogalmazzunk úgy, hogy éppen az iskolaidő alatt szállt meg az ihlet, volt egy-két szó és egy ritmus a fejemben. Ezek voltak a kiinduló pontok, két óra alatt kész is volt a dal, amelyet a múlt héten már meg is hangszereltünk. Egy bluesos, lassú szám lett. A gálán lehet, hogy előadjuk majd. Egyébként nem tartom magam dalszerzőnek, most úgy esett, hogy én írtam egyet, de lehet, hogy majd a többiek is fognak. Annyi biztos, hogy közös élmények kellenek, amelyekből születhetnek új dalok. És hát a szövegírás terén is kell még fejlődnünk, egyelőre talán kicsit nehezen megy- fogalmaz Áron.

Azt már biztosan tudjuk, hogy a zenekar oda és vissza van a régi slágerekért, éppen ezért érdekelt, hogy mit gondolnak a mai zenékről, és az egyik legsikeresebb magyar előadóról, a generációjuk kedvencéről, Azahriahról. A fiúk elismerően nyilatkoznak Azarhriahról, meghallgatták a zenéit, de nem rendszeres hallgatói, míg Kincső nemcsak Azahriahot nem, de más mai magyar zenészt sem szívesen hallgat, más stílust és műfajt kedvel. A csapatból egyedül Niki az, aki elmondja, ő vállalja, hogy bírja Azi zenéjét. Az azonban biztos, hogy az Elhangolva zenekar nem az a zenekar, aki a világot jelentő deszkákra vágyik. Számukra az első és legfontosabb, hogy együtt zenélhessenek, ami igazi örömzenélés számukra. 

– A tanáraink egyértelműen inspirálnak és motiválnak minket, de a legnagyobb hajtóerő az, hogy jól akarjuk csinálni, egymásért. Nemcsak magunk miatt gyakorlunk és tanulunk folyamatosan, hanem a zenekarért, hogy amikor élesben kell játszani, közönség előtt, akkor flottul menjen minden. Szeretnénk tovább tanulni zenei pályán, de látjuk, hogy még sokat kell fejlődnünk- mondják Kincsőék, akik már szedik is a holmijukat és valami közös program után néznek, mert a barátságuk nem korlátozódik a színpadra. És talán ez lehet az egyik kulcsa annak, hogy ők valóban együtt is fognak maradni mint zenekar.

Az Elhangolva zenekar tagjai:

Beck Nikolett a zenekar basszusgitárosa. Gitár a fő tantárgya, és azzal is kezdte el a zenetanulást. Körülbelül nyolc éve kezdett el foglalkozni a gitárral. Mindenképp a zenével szeretne foglalkozni a jövőben is, és hálás azért, hogy a többiekkel együtt zenélhet.

Péter Kincső Katalin lassan egy éve gitározik az Elhangolva zenekarban. Gyerekkora óta tanul zenét, komolyabban 6-7 éves korában kezdett el foglalkozni vele. Kilenc éve klarinétozik, gitáron két éve kezdett játszani. 

Dabóczy Áron hatéves kora óta tanul klasszikus zenét. Korábban trombitált, mellette nyaranként egyházzenét is tanult, de mára a könnyűzene, azon belül az éneklés kezdte érdekelni.

Máté László a zenekar dobosa. Zenész családból származik, így már születése óta a zene veszi körül. Harmadik és negyedik osztályos korában zongorázott, de abbahagyta, mostanra a dob lett a főtárgya.

Vida Gyula Bálint a zenekar billentyűse. Negyedik osztályos korában kezdte el érdekelni a zene, így akkor beiratkozott szintetizátor oktatásra. A középiskolai tanulmányait a Gorsium Gimnázium, Szakgimnázium és Technikumba folytatta billentyű szakon, amely egyben a főtárgya is.