Haraszti Zsolt beszédes, kreatív alkotásokkal jelentkezett

Kinek mit jelent az otthon? A lakhatás? Kisebb kuckót, tágas házat, saját lakást, albérletet - vagy az otthon fogalma valami teljesen máshoz kapcsolódik benne? Hol érezzük otthonosan magunkat? S ha van hol laknunk, akkor ott jól is tudunk lakni? Van mit ennünk? Vagy csak otthonunk van, de ételünk nincs, esetleg fordítva: ételünk akad, de otthonunk nincs? Nem lakunk jól?

A Székesfehérvári Művészek Társasága tagjának, Haraszti Zsoltnak a munkáit elnézve mindez átfuthat a fejünkön, ahogyan átfuthat az is, mennyire kreatívan, játékosan, asszociációkat keltve ábrázolja a művész lakás, lakhatás és jóllakás témáját, viszonyát. Vegyük például a Pelikán Galéria jobb oldali helyiségében posztamensen elhelyezett téglát, amelyen egy kerámia kiflit látunk. A tégla itt a lakás, a ház egy darabját, részét jelképezheti, akár olyan szilárd alapként, ahol az étkezés történik. A kiflit maga Haraszti Zsolt formázta, aki az alapvető élelmiszert, a kenyeret nem csupán agyagból készítette el, hanem lisztből is, a maga valójában. Ráadásul a kenyértészta házat formáz, így láthatjuk egy másik enteriőrben egy tányéron elhelyezve. A ház alakú, megkeményedett kenyértészta érdekesen hat, mintha feltálalták volna az otthont. Egy másik tányéron, ugyanebben az enteriőrben már bolti kenyérszeleten álló, nyitott tetejű, tönkrement házat láthatunk vaslemezből – az idő múlását, az épületek, az otthon, a lakhatás, a biztonság időleges mivoltát sejthetjük a kompozícióból. Néhány gyöngy darab is érdekessé teszi a látványt (cím: „Gyöngyöt…”).

Nagyon jópofa a „Házas csiga” című alkotás, amely a művész humorát is megcsillantja, hiszen a csiga a hátán nem a szokásos, spirális házat cipeli, hanem az ember alkotta ház kicsinyített mását, kőből. Ebben a helyiségen más jellegű művek is helyet kaptak: ott van például az a dobozmunka, amely egy színpadi teret ábrázol, „Díszletterv (Sz. A. emlékére)” címmel. A dobozban elhelyezett, kis méretű lépcsősorok tetején egy asztalon állólámpa világít – ember nincs a térben. Ahogyan a szomszédos „Monológ” című dobozban sincs – a színész, az ember csak sejthető, odaképzelhető a fekete háttér előtt elhelyezett bordó fotelbe. (Általánosan jellemző egyébként a tárlat alkotásaira, hogy ember nem jelenik meg rajtuk, élőlényt nem ábrázol a művész.)

A galéria másik két helyiségében is folytatódik a lakás, lakhatás témája, ott inkább azon van a hangsúly, nem az étkezésen. Például: nagyon mutatós dobozművek láthatók a falakon. Haraszti Zsolt látványos, jópofa dolgokat hozott létre a fiókokba épített házikókkal: van doboz, amelybe különféle anyagú házikókat rögzített méhviaszból, fából, kőből; egy másik fiókban a fa alapra rögzített kis házak pincesort formáznak, mögöttük az ősz színeivel – a címe is ez: „Pincesor”. Van aztán „Mozgó ház”, amely a magasban, egy labilis alakzaton áll, alatta pedig kőből készült inga lóg; méhviaszból készült három házikón az állagromlás, az idő múlása követhető nyomon; de a bezártságra utaló mű is van: ez egy kicsi ketrecféleségben elhelyezett házikó (cím: „Csapda”).

Haraszti Zsolt nagyon sokféleképpen, többnyire természetes anyagok felhasználásával mutatja meg nekünk, befogadóknak, milyen sokféleképpen is lehet lakni a világban, és hogy a lakás, a lakhatás mennyire instabil dolog lehet – az általa kreált művek látványával pedig szellemileg nagyon is jól lehet lakni, a látogató elégedetten távozhat a galériából.

A kiállítás – amely egy interaktív gesztussal még kulcsválasztásra, jótékonykodásra is ösztönzi a betérőt – július 19-ig látogatható.