7 órája
Tolcsvay Béla estjével zárult az Emlékparki Nyár (videó)
Hagyományos módon Tolcsvay Béla Kossuth-díjas énekmondó, zeneszerző családias hangulatú estjével zárult az augusztusi ünnepkör előestéjén, pénteken délután a pákozdi Mészeg-hegyen az Emlékparki Nyár elnevezésű rendezvénysorozat. A Békefenntartók emlékműve elött jelölték ki az alkalmi színpadot és nézőteret, oda várták a park leghűségesebb látogatóit.
A Békefenntartók emlékműve előtt lépett fel a békesség embere
Fotó: Kereskedő Emőke
– Tulajdonképpen ez egy amolyan zenés összefoglaló volt – mondta az esemény után Tolcsvay Béla. – Énekeltem olyan régi, a pályám első felében született nótákat, amelyeket szinte mindenki ismer és olyanokat is, amelyek ritkán hallhatók. Megpróbáltam hiteles képet adni, ami ennyi idő után nem könnyű, hiszen most már mégiscsak 53 évről beszélünk. Nehéz ezt egy-másfél órában felidézni. Nehéz, de megpróbáltam.
Valóban szinte hazatér a Mészeg-hegyre?
– Nagyon fontos hely számomra, mint ahogyan egész Fejér vármegye annak számít. Huszonnégy évvel ezelőtt kerültem ide, és azóta sem lehet engem innen elkergetni. Csodálatos Pázmánd és a környék, a Mészeg-hegy. Ha valaki meglátogat, általában mindig úgy alakítom a programot, hogy meglátogatjuk Nadapot, Pákozdot, Lovasberényt, Verebet. Maga a táj az, ami engem mindig megnyugtat. Mert én nem vagyok hajlandó idegeskedni azon, ami a világban történik, inkább fontosabb a nyugalom, nyugalom, nyugalom.
Azért megpróbálom kizökkenteni a nyugalmából. Mit szól ahhoz, hogy meg akarják akadályozni a Gellért-hegyen lévő Szabadság-szobor talapzatára tervezett kereszt elhelyezését?
– Természetesen eljutnak hozzám az ilyen hírek és felháborodom. Az a hely, az ősi Kelen-hegy, eleve szent hely, amely a kolostorhoz, a pálos rendhez kötődik. Mindig éltek remeték azon a területen, amely az egyház életének nagyon fontos helyszínévé vált és sokszor megtapasztaltam a Sziklatemplom bensőséges hangulatát, amit csak az érezhet át, aki oda belép. A pálosok az egyetlen magyar alapítású férfi remete szerzetesrend, amelyet a tatárjárás után, 1250-ben alapított Boldog Özséb esztergomi kanonok. Olvastam Vörös Győző ókorkutató, egyiptológus könyvét, aki ott lakott a szülőházamtól nem messze a Várban, a Kard utca sarkán, ezért is foglalkoztatott a pálosok eredete. Furcsa eset történt velem még 1999-ben. Ott jártam a Sziklatemplomban, aztán másnap reggel az ausztráliai Adelaide-be utaztam egy fellépésre. Az utolsó napja volt ott a Leideni Múzeum ókori kiállításának és engem elvittek oda. Csodálatos élményben volt részem. Mutattak egy pici, tíz centis alabástrom szobrot: az egyiptomi papoknak ugyanolyan csuhájuk volt, mint amit a pálosok hordtak. Attól kezdve behatóbban kezdtem foglalkozni a lehetséges kapcsolattal, a pálosok vélelmezett egyiptomi eredetével.
Fotó: Kereskedő Emőke
Megint sokat utazott, Erdélyben járt. Milyen élményekkel gazdagodott?
– Csodálatosakkal. Először jártam Csíkcsomortánban, a Székelyföldi Varga Sándor Verstáborban, és ha a Jóisten és az egészségem megengedi, jövőre is elmegyek, mert felejthetetlen pillanatokban volt részem. Nagyszerűen fogadták a koncertet, amit ott adtam. Tusványoson is felléptem, fantasztikus volt az esemény, és azt sem felejtem el soha, amikor elmentünk Csíksomlyóba. Beléptem a templomba, és éppen odaértem Mária kegyszobra elé, amikor megszólalt a templom nagyharangja. Erdélyországot én csak akkumulátornak nevezem, annyi feltöltődésben részesít. Például ismét megtapasztaltam, mennyire mások az ottani gyerekek, ahogyan viselkedtek, azt nem lehet elfelejteni. A jövő héten, augusztus 24-én Énlakára megyek, a Misztrál együttes egyik oszlopa, Heinczinger Miklós szervez egy fesztivált, most már hetedik alkalommal tartják meg az eseményt. Oda hívtak, az énlakai templomban a teremtő hangról tartok előadást és énekelek majd.
Mit jelent önnek ez a mostani ünnep?
– Világéletemben elsősorban minden évben az aratás időszakát, az új kenyeret. Sosem felejtem el, amikor gyerekkoromban még kaszával arattak, és mentünk az agyagkorsóval, vittük az aratók után a vizet édesanyám szülőfalujában, Fertőszentmiklóson. Az aratás volt nekem az érett világ. Most már azért túlmegy a hőmérséklet azon, amit az emlékeimben békésen őrzök, de úgy látszik, keményen ki kell állni ezt a tüzet is, ami jelenleg van.
Nem gondolja, hogy kiállásra más szempontból is szükségünk van?
– Minden szempontból. Annak ellenére vélem így, hogy alapvetően pacifista ember vagyok, 1946-ban, a második világháború után születtem és egész életemben szó szerint a békítésnek voltam a figurája. Én állandóan ezzel törődök, ahol valami zűr keletkezik, onnan inkább eltávozom. Ott szeretek lenni, ahol az emberek békességben vannak egymással.
