Amikor a „Gorilla” leteszi a tojáslabdát

Tizennégy év nagy idő. Ha azonban az ember szerelmes, hajlamos villanásként tekinteni erre az időszakra. Bachrathy Kornél pedig szerelmes az amerikai futballba ehhez kétség sem fér. Olykor azonban a leghihetetlenebb „love story” is szakítással végződik(?), ahogyan történt ez a „Gorillával” és rajongásának tárgyával, a tojáslabdával és a DAK Acél Dunaújváros Gorillaz együttesével is.

Vég és kezdet

A sorrend nem véletlen, hiszen a dunaújvárosi amerikaifutball-élet MVP-jét (Most Valuable Player – azaz a legértékesebb játékos) visszavonulásának okáról kérdeztem.

– Az utóbbi években már megkopott az a fajta lendület, ami korábban jellemző volt rám. Főleg igaz ez arra az időszakra, amikor edzőként vettem részt a csapat életében. Amondó vagyok, hogy a sportot, legyen szó annak bármely szegmenséről, nem szabad erőltetni. Ez sem az egyesületnek, sem pedig nekem nem jó. Így fájó szívvel ugyan, de úgy határoztam: mindenkinek jobb az, ha abbahagyom. Természetesen nehéz meghozni egy ilyen döntést, hiszen tizennégy év nagy idő, azonban a tréningek irányítása nem annyira nekem való, azt érzem.

„Egyszerre tűnt félemetesnek és vonzónak”

Az időrendet teljesen megkavarva tekerjünk vissza majd’ tizenöt évet az időben. 2006 környékén még távolról sem örvendett olyan népszerűségnek az amerikai futball, mint manapság. Milyen volt a hőskor?

– Ha jól emlékszem, a Sport Tv 2005-ben közvetítette az első Super Bowl-t (az NFL döntőjét). Én egyáltalán nem követtem ezt megelőzően a sportágat. Engem Forgács Krisztián hívott le egy edzésre, még 2006-ban. Előtte tíz évig kosárlabdáztam, szóval a csapatsportok világa nem állt tőlem távol, jókor talált meg ez a lehetőség. Az amerikai futball egyszerre tűnt félelmetesnek és vonzónak, ami azonban ténylegesen megfogott, hogy az első megbeszélésen, amin részt vettem, ott volt 45-50 ember. Akkor azt éreztem: ebből tényleg lett valami.

(Az együttes történetéről négy részes dokumentumfilm sorozat is készült, ennek első része alant meg is tekinthető.)

Megvolt a „szikra”. Működött a kémia, ahogy az egy párkapcsolatban kell. Hogyan folytatódott tovább a csapat és Bachrathy Kornél története? Hiszen a két szál szinte egybeolvadt az elmúlt másfél évtizedben.

– Az első két évben még csak edzettünk és felkészülési mérkőzéseket játszottunk. 2008-ban indultunk először bajnokságban, ahol 3-2-es mérleggel zártunk. Ekkor azonban még csak rögbisekkel edzettünk, akik Százhalombattáról érkeztek, és jók voltak ugyan, de mint mondtam, rögbisként nem sokat tudtak az amerikai futballról.

Posztodat tekintve irányító voltál. Az amerikai futballban – kis túlzással – rajta áll vagy bukik a csapat eredményessége. Nullkilométeres játékosként, aki azelőtt nem fogott tojáslabdát…

– Nem irányítóként kezdtem. Bár azt gondoltam, elég ügyes vagyok hozzá, hiszen kosaraztam. Aztán amikor megkérdezték, ki szeretne irányító lenni, velem együtt nagyjából hét-nyolc másik játékos is jelentkezett, akkor még nem kerültem közelebbi ismertségbe a tojáslabdával, így „tight end” vált belőlem és ez öt évig így is maradt.

A teljes interjút, melyben a Grátz-éráról, sportvezetői pályafutásáról és civil foglalkozásáról vall, itt olvashatják.