Az álmok tengerén hajózik a Vidi szélsője

"Nem szóltam neki, hogy jössz, ne izguljon az interjú miatt, a meccs után alig bírt megszólalni a kamera előtt" - fogadott a Sóstón Gajdóczi Tibor, a MOL Fehérvár FC felnőtt női csapatának vezetőedzője, mikor Farkas Gerdát kerestem. Meglepődött a szőke kishölgy, miért is kell külön irodába vonulnia az edzés előtt, de megilletődöttségnek a beszélgetés kezdetekor már nyoma sem volt. A Vidi történetének egyik legifjabb NB I-es gólszerzője rögtön mesélt az álmairól is. Arról, hogy a szombati bajnoki óta éjszakánként többször átélte már a gól örömét.

- Nagyon boldog voltam, hogy ezzel segíthettem a csapatot - jelentette ki mosolyogva a 16 és fél éves Farkas Gerda. - Amúgy, ha már az álmoknál tartunk. A meccs előtti este éppen arról álmodtam, hogy betalálok a hétvégén. Nagyon jó érzés volt gólt szerezni. Nagyon fontos mérkőzés volt a Kelen elleni, s hogy egy ilyen nagy jelentőségű meccsen szereztem az első NB I-es gólomat, hatalmas élmény. A könnyeim is kicsordultak, mikor odaszaladtak hozzám a csapattársaim.

A korábban éveken át belső védőként futballozó, a szélső támadó szerepében brillírozó lány gólja minden pillanatára emlékszik.

- A kapus kitette a szélső védőnek, aki aztán a belső hátvédhez passzolt. Miután pont a tengelyben voltam, megközelítettem. Láttam, hogy meg tudom zavarni, letámadtam, egy az egyben a kapussal voltam szemben, egy testcsellel becsaptam, és csak be kellett passzolni a labdát a kapuba. 

Beigazolódott a taktika, hiszen éppen arra készült a 12 csapatos bajnokság tizedik helyén álló Vidi, hogy megakadályozza az ellenfél előrevágott labdákra épülő játékát. Ez a gól pedig a letámadás eredménye volt.

- Tudatos volt, figyeltem, hogy mikor lehet megzavarni a játékukat - mesélte a rendkívül fiatalon, 15 éves korában a még NB II-ben vitézkedő felnőtt együttesbe került lány. Nem rejtette véka alá, hogy érzi magát az élvonal légkörében azután, hogy néhány évvel ezelőtt még egy Fehérvár melletti kis település pályáján rugdosta a labdát.

- Kifejezetten megtisztelő, hogy itt lehetek. Nagyon jó érzés ilyen fiatalon bekerülni egy első osztályú csapatba. Büszke vagyok magamra ezért. Van egy bátyám, aki most 19 éves. A falunkban, Iszkaszentgyörgyön volt egy helyi utánpótláscsapat, amikor lejárt a testvérem edzésre, én is vele tartottam. Néha hívtak a fiúk, hogy álljak be a kapuba, vagy esetleg próbáljam meg a mezőnyben is. Én is elkezdtem rendszeresen edzésre járni, le is igazoltak, és számos Bozsik-programos rendezvényen is részt vettem. Akkor még a fiúkkal együtt fociztam, majd később édesapámmal beszélgettünk arról, hogy ki kellene próbálnom magam a Vidiben, hiszen Fehérváron már akkor is működött kifejezetten női csapat. Ekkor tízéves voltam. Fekete Csaba és a klub legendája, Szabó József voltak az első edzőim a Vidiben. Akkor kezdődött minden igazából.

Nem alapvetés, hogy egy 16 esztendős sportoló meg tudja fogalmazni, mi is mozgatja igazán, miért szereti azt, amit csinál. Farkas Gerda azonban mély gondolatokkal válaszolt arra a kérdésre, hogy mit is ad számára a labdarúgás?

- Itt tudom szeretni magam. Nagyon nagy önbizalmat ad számomra minden pályán töltött perc. Egyértelműen azt érzem, hogy megtisztulok, mikor focizom. Le tudom vezetni minden energiámat, ki tudom adni magamból minden fájdalmamat. Hálás vagyok azért, hogy van ez a sport. Imádom ezt csinálni - fogalmazott. - Csak a futballpályán tudok igazán felszabadulni. Itt vagyok önmagam. Ugyanakkor rengeteget segít, hogy építsem az önbizalmam.

Manapság Magyarországon is fejlődik a női labdarúgás, új perspektívák nyílhatnak a honi focisták előtt. Farkas Gerda is sokat gondolkodik azon, hogyan alakítsa a jövőjét.

- Arra jutottam, hogy szeretnék majd külföldi klubban focizni, de most mindent ki szeretnék "maxolni" a Vidiben. Szívemet, lelkemet szeretném beletenni a Fehérváron végzett munkámba. Eleinte ugyan nehezen fogadtak be a felnőtt csapatba, azonban most már érzem, hogy egy kis családként működünk. Nagyon jókat lehet beszélgetni és hülyéskedni a lányokkal. Szeretem őket nagyon.

Gerda minden nap edz, késő este ér haza, s szobájába beesve próbál felkészülni az iskola másnapi kihívásaira. Mert létezik számára más irány is a focin kívül.

- Az "A" opció egyértelműen a profi labdarúgás. Azonban, ha a foci nem jönne be egy sérülés, vagy valami más miatt, akkor szeretnék az egészségügyben dolgozni. A székesfehérvári Bugát Pál Egészségügyi Szakközépiskola tizedikes tanulója vagyok, jó lenne orvosi egyetemre menni, de tudom, nagyon nehéz lesz ezt az álmot valóra váltani. Azt még nem egészen tudom, hogy az egészségügy mely területén szeretnék tevékenykedni. Legfeljebb majd megálmodom.