Sukorói lett a női rögbi sportigazgatója

– Mióta lett a lányok körében is népszerű ez a sportág?  

– Magyarországon 2000-ben jelent meg hivatalosan a női rögbi, a játék hetes verziója pedig 2016 óta olimpiai számként szerepel a nemzetközi programban, ez főként az utánpótlás-nevelés szempontjából bizonyult előnyösnek – válaszolt a FEOL kérdésére Hollósi-Szigeti Erika.   

– Mi a különbség a két változat, a hetes és a tizenötös között?   

– A leglátványosabb eltérés, hogy ugyanolyan pályaméreten az egyik változatban tizenöten, a másikban heten játszanak egymás mellett. Előbbi sokkal statikusabb, míg az olimpiai változat atletikusabb, dinamikusabb, labdásabb, a nagyobb fizikai összefeszülés elemei nélkül.  

– A rögbit még férfiak esetében is sokan erőszakos, durva sportnak vélik. Ez a tévhit nem ijeszti el a lányokat?  

– Az elmúlt évtizedekben igen komoly előrelépés látható világszinten és Európában, mindenhol igyekeznek követni azokat a szabálymódosításokat, amelyeknek során nagy figyelmet fordítanak arra, hogy elkerüljék a sportbaleseteket. Szigorúan büntetik a fejre, a vállvonal fölötti területre irányuló mozdulatot, nagyon keményen szankcionálják már az ilyen szándékot is. A hetes verzió azzal, hogy inkább gyorsaságot igényel, jelentős százalékban a játékon kívül tudja tartani a fizikai összeütközéseket.  

– Fejér vármegyének milyen szerep jutott a női rögbiben? 

– Mivel most már sukoróinak számítok a családommal együtt, büszkén mondhatom, hogy nálunk három klub is foglalkozik utánpótlás-neveléssel, miközben Székesfehérvár a játékosok versenyeztetése és képzése mellett meghatározó módon jelen van a női szakág fejlesztésének területén. Mióta nemzetközi mérkőzésekről beszélhetünk, bár a létszám állandóan változik, nem volt olyan év, hogy az itteni klubok ne adtak volna játékost a válogatott csapatba. Fejér az utánpótlás és a felnőtt rögbi tekintetében is stabil hátországnak számít.  

– Mennyire féltik a szülők a lányokat? Ők alkatuknál fogva sérülékenyebbek a pályán?  

– Nem. Ezt úgy is mondhatom, hogy nagyon sokáig kézilabdáztam, és tudom, hogy a kézilabdához hasonlóan nem sérülnek a rögbiben sem gyakrabban a lányok, mint a fiúk. Nálunk a nehézséget nem a fizikai kontakt jelenléte okozza, hanem a TAO-támogatással bíró sportágak melletti működésünk megnyugtató feltételeinek megteremtése. Ez kidolgozásra vár nem csak a női, de a férfi szakágban is a szövetség részéről. A társaságiadó-törvény szerint a látványcsapatsportok közé tartozik a labdarúgás, a kézilabda, a kosárlabda, a vízilabda, a jégkorong és a röplabda. Mindenki gondolhatja, hogy a többi fizikai kontaktot igénylő sportág, a kézilabda, a labdarúgás, a kosárlabda és a vízilabda mellett nagyon nehéz nekünk, kis olimpiai sportágként hatékony toborzó munkát folytatni. Én mindenkitől azt kérem, hozzák el a gyermekeiket, jöjjenek el, nézzék meg, egyáltalán mi történik nálunk. Nem szavakkal kell meggyőzni a szülőt, hanem lehetővé kell tenni, hogy a gyerekek kipróbálhassák a rögbit. Számukra egyébként létezik egy fizikai kontakt nélküli formája is a játéknak, azaz a gyermek évekig rögbizhet, és csak akkor lép tovább, ha arra fizikai és más értelemben is fel van készítve. 

– Mi magyarok hol állunk a nemzetközi mezőnyben? 

– Idén történt meg, hogy teljesen azonos, ötödik helyen zárt a női és a férfi szakág csapata. Három divízióban történik az európai versenyeztetés, egy bajnokság a legjobb 12 ország viadalát bonyolítja, van egy középszintű és létezik az úgynevezett conference bajnokság. Idén már a férfiak és a nők is a középszintű liga stabil résztvevői.   

– Milyen jövője van a rögbinek Magyarországon?  

– Jelenleg a létszámnövelésen van a hangsúly, igyekszünk a fiatal felnőtteket minél nagyobb arányban megnyerni a sportág számára, akár más sportágból érkezve is. Ezen dolgozunk és e munka során fontos mérföldkő lesz az edzőképzés: folyamatban van egy elsődiplomás rögbiedző-képzés jövő évben történő beindítása. De azt kell mondanom, hogy minden területen nagyon komoly dolgunk van. Ha lesz több játékos, nagyobb létszámú utánpótlás, akkor megfelelő erőforrások mozgósítása mellett nem lehetetlen az európai „TOP-12”-ben való szereplése Magyarországnak.  

– Még mindig sokan összekeverik a rögbit és az amerikai focit?  

– Valóban jelenlévő ez a probléma, pedig nagyon sok a különbség, olyan ez, mint a szezon és a fazon. Az amerikai fociban sokkal nagyobb a csapatok létszáma, mérkőzés közben megállítják az órát a cserék és más egyebek miatt. Nálunk nincs védőfelszerelés, csak fogvédőt, fejvédőt viselnek a játékosok. Igazából azon kívül, hogy tojás alakú a játékszer, minden eltérő.  

– Férje, Hollósi Gábor székesfehérvári, együtt költöztek Sukoróra. Valóban a rögbi hozta össze önöket?  

– Igen, ez egy nagyon kedves történet. Mindketten utánpótláskorú játékosokkal foglalkoztunk és Esztergomban rendeztek egy tornát, ott voltam a gyerekekkel versenyezni. Ő a saját klubjától hozta a fiatal játékosokat: ott és akkor találkoztunk először.