Küzdelmes verseny után, elégedett pilóták

A móri pilóta, Fogarasi Attila és navigátora Toloczkó Péter mindezt komoly nehézségek után – és közepette - kellett megcsinálja.

– A Diósgyőr Rallyn elrepedt a hengerfej, azt szépen összeraktuk, majd az első indításnál elromlott a computer. Akkor persze még nem tudtuk, hogy az a ludas, több napig kerestük a hibát, mire egy Fordos kollégánál kipróbáltuk a computerünket, és végre kibújt a szög a zsákból. Szerencsére – és óriási hálával tartozunk neki –, kölcsönadta az övét. Úgyhogy azzal tudtunk indulni a versenyen, mert alapjáraton nyolc hét ennek a javítása. Így indult, aztán még a verseny előtti napokban szelepfedelet cseréltünk, meg tömítést, mert kicsit szivárgott az olaj. Úgyhogy kisebb nehézségekkel és teszt nélkül indultunk neki a hétvégének.

Azt gondolnánk, hogy ezek alapján semmi jóban nem reménykedhetett a páros, de ezeket a srácokat nem ilyen fából faragták.

– Szerettünk volna ugyanúgy a mezőny elején menni, és főként, mivel hazai pálya, így nyerni is. Különösebb gondunk nem volt. A második napon valószínű, hogy vagy a kerékcsapágy, vagy a kerékagymenesztő görbülhetett el, vagy valami hasonló, mert egész nap pumpálnom kellett a féket minden egyes kanyarban és féktávon, mert beesett a pedál. Emiatt igazán gyorsan nem tudtunk vasárnap menni, de nagy hátrányt nem okozott. Viszont nagyon kellett menni, piszkosul kellett sietni, mert nagyon gyorsak voltak az ellenfeleik, feladták a leckét. De így jó igazán nyerni, mikor ilyen szoros, kiélezett csata van végig. Nem lehetett bealudni egy pillanatra se. Pedig ez a nagy hőség leszívott mindenkit, talán ez volt a legnehezebb az egészben – mesélte a verseny után Fogarasi Attila.

A Full Auto SE versenyzői, Várnai Dávid és Szabó Tamás sem tud sajnos az egész szezonban versenyezni, a Mecsek Rally például nekik is kimaradt, Diósgyőrben viszont ott voltak, és elmondásuk szerint egész jól sikerült. Itt viszont, hazai pályán nem volt ellenfelük.

– A diósgyőri pályák azért nekem újdonságként hatottak, a mályinkai szakaszon talán ha egyszer mentem életemben, így nem nagyon találtuk a helyünket. Ráadásul Diósgyőr előtt elég sok volt a kihagyás is, rég versenyeztünk. Az a baj, hogy pillanatnyilag nem vagyunk aktív részese ennek a sportágnak, de szeretnénk minél többet versenyezni. Voltunk tehát Diósgyőrben, most itt volt Fehérvár, és Győrbe szeretnénk még menni. Ott azért jó lenne labdába rúgni a végén, akár a bajnokságban is. Ez itt pedig nem ismeretlen táj, tősgyökeres fehérváriak vagyunk, a pályaismeretünk kiemelkedő. 2017 óta folyamatosan itt vagyunk a Fehérvár Rallye-n, Oroszlányba is szoktunk menni a bányásznapi versenyen, és ez a gyorsasági is részese szokott lenni a rendezvénynek. Tehát minden itteni gyorsasági kicsit jobban benne van az ember kezében. De sok videót is néztem előtte, hogy mennek át a versenytársak, a bajnokok, meg nyilván a pályabejárás is hasznos volt. Tényleg sokat mentünk már ezeken a pályákon, megvan fejben, ha becsukom a szemem, azért le tudok rajta találni. Nagyjából megvan agyban, hogy melyik kanyar után melyik jön. Itt könnyebb dolgunk van, mint mondjuk egy borsodi versenyzőnek, viszont ha mi megyünk oda, akkor fordított a helyzet, nagyon harcolnunk kell a jó helyért. De ez így van jól.

Szerencsére műszaki hiba ezúttal sem nehezítette az életüket Fehérváron.

– Ez egy gyári R2-es autó, úgyhogy itt azért kevesebb probléma van, mint egy épített autóval. Az utolsó gyorsaságin éreztem valami furcsaságot, szerintem féltengely, vagy differenciál, vagy valami ilyesmi. Azért ezen a kőhányási gyorson ha átküldöd rendesen, az eléggé autógyilkos, egy-két alkatrész talán kicsit elfáradt, de azért haladtunk. Olyannyira, hogy az egyik szakasz után visszakérdeztem, hogy biztos jó, amit felírnak az időtáblára? Merthogy irreálisan jó időt jöttünk. De megnyugtattak, hogy annyi az annyi. Voltak azért kalandos szituációk is felhordásos kanyarokban, az necces volt, majdnem eldobtuk, de végül behoztuk az autót, és az autó is behozott minket. Teljesen elégedettek vagyunk. Őszintén szólva az egyik utolsó gyorsaságin már próbáltuk úgy jönni, hogy nehogy valami baj legyen, nehogy szétverjük az autót. Szerencsére óriási időelőnyünk volt, és azt próbáltuk beosztani. De aztán az utolsó szakaszra azért felhúztuk magunkat, és mentünk egy keményet. Nagyon jó volt, hiányzott, kikapcsolt ez az egész. Jó volt a hétköznapokat elengedni. Még mindig ugyanúgy megfertőz ez a sport, mint a legelején – értékelt Várnai Dávid.