Kiss Dávid: A bizonyítási vágy mellett észnél is kell lennünk!

– Most, hogy aludhatott néhányat az első két Bajnokok Ligája meccsre, hogy értékeli őket? 

– Az a helyzet, hogy most tapasztaltuk meg mire vállalkoztunk, milyen bajnokságba kerültünk, és milyen kaliberű csapatok ellen. Ebben az a legnagyobb nehézség – és ezzel meg kell birkóznunk minden meccsen –, hogy nem te vagy az esélyes. Könnyen előfordulhat, hogy a legjobbadat nyújtod, mindent megteszel, és akkor sem te leszel a győztes. Sok sikerélmény nem ér majd minket a Bajnokok Ligájában, de amit megtapasztalunk, azt hasznosítjuk, és a játékrendszer korrigálása szempontjából sokkal gyorsabban haladhatunk. Ilyen meccsek után kell csak igazán megbeszéléseket, elemzéseket tartani. Még akkor is, ha azok javarészt nem a szép játékról szólnak. De a Bajnokok Ligájának köszönhetően sokkal korábban találkozom olyan dolgokkal, amiket nehéz átültetni az edzésbe. Emiatt nagyon hasznos. De a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy ezeket a csalódásokat ne túlságosan mélyen éljük meg.

– Azért ez nehéz feladat lehet, bármennyire is profik a játékosok. 

– Nehéz, persze. Mindig azért lépünk végre, hogy nyerjünk, mint minden sportoló. Más célod nem is lehet. Szeretnénk örömet szerezni a szurkolóinknak, de most be kell érniük azzal, hogy a srácok kiteszik szívüket-lelküket. Ebből a szempontból szerencsések vagyunk, a szurkolóink kitartanak mellettünk, és reálisan látják az erőviszonyokat. Nagyon bízom benne, hogy a BL után majd megmarad az a lendület, meg ez a fajta hoki, amit itt nyújtanunk kell, és tovább tudjuk vinni ezt a teljesítményt az ICEHL-be. 

– Az eddigi két meccs nagyon különböző volt. Ez minek köszönhető? Létezik, hogy a Sparta a pardubicei 7-0 után kicsit legyintett egyet a Volánra? 

– Feltételezhetjük, hogy az első meccs eredményéből, meg abból, hogy egy magyar csapat a Bajnokok Ligában indul, talán nem vettek túl komolyan minket. Az első meccs egyértelműen hamar elúszott számunkra. Csehországi túra, mindenki izgatott, mindenki meg akarta mutatni. És nem elég, hogy a 13. másodpercben emberhátrányba kerülsz, hanem ötperces emberhátrányba, ami az itteni szabályok szerint le sem jár kapott gól esetén. Ráadásul rögtön az első soros hátvédünket veszítjük el, aki alkapitány, és az egyik speciális egységben hátvéd. Eléggé fontos láncszem esett ki. Az első öt percben egy ilyen kaliberű ellenfél ellen ez nem fér bele. Máris 2-0-ra mentek, azért onnan elég nehéz visszakapaszkodni. Utána újabb sokk, egy elsősoros csatárom dől ki, megint egy ötperces kiállítással. Az egész meccs másról sem szólt, mint próbáltuk túlélni az emberhátrányokat. Nem is volt igazán esélyünk arra, hogy öt az öt ellen bizonyítsunk. Ezen a szinten a speciális játékok nyerik a meccseket, mert olyan kicsi különbségek vannak a játékosok és a csapatok között, hogy ott az emberelőnyök kihasználása a kulcs. Nekünk ez még azért egy másik terep. A Prága ellen próbáltunk fegyelmezettek maradni, de megint úgy ástuk el magunkat, hogy a második harmad végén kaptunk egy kiállítást, amin felbőszülve, a bíróval vitatkozva újabb kettő percre büntettek minket, amivel három az ötben kezdtük a harmadik harmadot. 15 perces szünet után, ahol az ellenfél fel tud készülni az emberelőnyre, tükörsima jegük van. Kimész, bekapsz két gólt, és onnan megint az egész harmad arról szól, hogy próbálj visszajönni. Ezekből tanulnunk kell. Fogunk még kiállításokat kapni, mivel lassabbak vagyunk, fizikálisan is és mentálisan is. Tehát mire döntést hozunk, addigra az ellenfél már olyan szituációban van, hogy valószínűleg csak szabálytalanul tudjuk őket megfékezni. De ezt valahogy minimalizálnunk kell, és ezt csak kemény munkával lehet. Viszont a Prága ellen öt az ötben büszke voltam a srácokra.

– Mi várható csütörtökön és szombaton? Hazai közönség, Alba Aréna. Ez megint egy újabb szituáció. 

– Így van. De elvárja az ember a játékosaitól, akik azért kapják a fizetést, hogy ezt megpróbálják kizárni. Akkor is, ha ez nehéz. Valószínűleg sokan lesznek, és szeretnénk bizonyítani, mert most minden fehérvári hokiszerető, és magyarországi hokiszerető itt lesz. De a bizonyítási vágy mellett észnél kell lennünk, és nem szabad, hogy ezek a külső tényezők megzavarjanak minket, hogy a játékosok esetleg izguljanak. Ezt ki kell zárni. 

– A Färjestadról mit kell tudnunk? Azon túl, hogy már csak három csapat van a BL-ben, akik eddig kettőből kettőt nyertek, és ők az egyik. 

– Nem véletlenül. Idén is kifogtuk a legjobb csapatok közül is a legjobbakat. Félelmetesen hangozhat, de szerintem ez a Färjestad jobb csapat, mint a Pardubice, akiktől kikaptunk 7-0-ra. A svéd hoki véleményem szerint egy kicsivel magasabb szinten van, mint a cseh. Minimálisan, de magasabban. Az összes játékosuk nagyon képzett, kiválóan korcsolyáznak, elképesztően kezelik a korongot. Ha megnézzük az összeállításukat, akkor van hat játékosuk, akik NHL-szerződéssel rendelkeznek, csak kölcsönben vannak, vagy még nem hívták fel őket az NHL csapatba. Azért az elmond sok mindent, hogy egy klubcsapatban, hat ilyen játékosuk van. Ez nem egy válogatott, csak egy klubcsapat. Úgyhogy egyáltalán nem számítok arra, hogy bármi babér teremne nekünk. De amit meg tudunk tenni, az az, hogy küzdünk, harcolunk, ha kell, akkor csúszunk-mászunk, és minden tőlünk telhetőt megteszünk. 

– És szombaton ugyanígy.

– Az biztos. Bár abba még bele se gondoltam. Most egyelőre még csak a csütörtöknél tartok.