Szolnoki Roland: A válogatottat már elengedtem

Hogy értekélné az új idény kezdetét?

– A bajnokokat nézem akkor abszolút pozitív a szezonkezdésünk, ezt bárki aláírta volna, hogy ötből négy meccset megnyerünk. Ráadásul van egy elmaradt bajnoki is, jó lenne majd decemberben azt is behúzni. A Konferencia Liga búcsú nagyon szomorú, hiszen hatalmas lehetőség előtt álltunk, egy nagyon jó Ararat után egy még jobb Fiorentinával szemben. Senki sem gondolta azt, hogy az olaszok ellen lesz keresnivalónk, de bebizonyítottuk, hogy el lehet tüntetni a különbségeket nem csak egy, hanem akár két meccsen is. Sajnálom, hogy itthon a rengeteg lehetőség majd a kettős emberelőny után sem sikerült behúzni a mérkőzést legalább a hosszabbításban. A tizenegyespárbaj mindig lutri, nem mi jöttünk ki belőle szerencsésen. Talán így a legrosszabb kiesni, de a pozitívumokkal kell foglalkoznunk, hogy jól néztek ki a meccsek, agresszívan játszottunk, helyzeteket dolgoztunk ki. Az ember azonban csalódott, hiszen a tudat ott van, hogyha behúzzuk a meccset főtáblásak vagyunk. 

Legutóbb azt mondta, nem ijednek meg a nevektől, ezt végül bizonyították is.

– Mindig motiválja az embert belsőleg, hogyha egy ilyen csapattal találkozik, persze egyik ellenfelünket sem lehet lebecsülni, de mégis mikor azt hallod, hogy Serie A, Fiorentina, akkor ott van benned, hogy na most meg lehet mutatni mind egyénileg, mind csapatszinten, hogy hol tartunk. Mindkét meccsen el tudtuk tüntetni a csapatok közti értékkülönbséget, főleg a hazain. Aki látta azt a meccset tudhatja, nem túlzok ha azt mondom, hogy több góllal is nyerhettünk volna. Végül aztán egyből egyet ők belőttek, nekünk pedig semmi nem ment be, mert De Gea bravúrt bravúrra halmozott. A tizenegyespárbaj pedig ahogy mondtam mindig lutri, sajnos én hibáztam, így maradtunk alul.

Mennyire sikerült ezt feldolgozni azóta?

– Már a rutinosabb játékosok közé tartozom, de abban a pillanatban, főleg, hogy kiestünk nagyon rossz volt. Viszont szokták mondani, az hibázhat, aki odaáll. Bárki kihagyhatta volna, nagy sztárok is hibáztak már, akár BL-döntőben is. Emellett muszáj gyorsan túllépni ezen, hiszen folyamatosan jönnek a meccsek és ha a saját kardodba dőlsz akkor belekerülhetsz egy rossz szériába, ami sem a csapatnak sem magadnak nem tesz jót. Nem kérdés, hogy be szerettem volna rúgni, nem is rúgtam rosszul, a kapufa mellé ment a lövés, lelkileg sokkal rosszabb lett volna, ha rosszul rúgom el a labdát. 

Helyezhet a csapatra nyomást a Fiorentina ellen nyújtott teljesítmény?

– Szerintem nem. Szeretnénk minden meccset megnyerni, de azért másabb egy ilyen nemzetközi meccset játszani, mint egy magyar bajnokit. Ott láthatjuk, hogy mekkora az eredménykényszer, sok csapat beáll öt védős rendszerbe és kontrákra építenek, arra várnak, hogy te hibázz. A Ferencváros, a Vidi, a Debrecen vagy akár az Újpest ellen ez teljesen más, ott a támadásokra építenek a csapatok, amiben mi is erősek vagyunk, tudunk jól kontrázni is, de a többi csapat ellen teljesen más a helyzet. Akkor nehéz látványos focit játszani, ha 20 méterre beállnak, azt nehéz feltörni. Ennek ellenére bízom benne, hogy tudjuk diktálni a tempót. Készülünk az ellenfelekre, de Hornyák mester már évek óta mondja, a mi játékunk a legfontosabb, a sajátunkat tudjuk játszani, legyen tökéletes, az ellenfél pedig alkalmazkodik majd ehhez, ne mi hozzájuk.

Az viszont megkérdőjelezhetetlen, hogy a csapategység az egyik legnagyobb erénye a Puskás Akadémiának.

– Szerencsére nem történt túl nagy változás, a mag együtt maradt, ismerjük egymást régóta és tudjuk, hogy ki miben erős. A posztokon hála Istennek van konkurenciaharc is, így hozzá lehet nyúlni több játékoshoz is, ami szerintem nagyon jó és előre viheti a csapatot.

Mekkora érvágás Komáromi utolsó pillanatban történt távozása?

– A tavalyi szezonban mutatott játéka, a gólerőssége és a kiosztott gólpasszai, valamint a mezőnyben végzett munkája alapján nagy hiány lesz. Akár kezdőként, akár csereként kapott lehetőséget mindig hozzá tudott tenni a meccshez. Bízom benne, hogy más át tudja vállalni ezt a szerepet az ő posztján. Viszont ha azt nézzük, hogy el tudott igazolni, egy másik bajnokságban bizonyíthat, akkor pedig azt mondhatjuk tényleg jól dolgozott, hiszen felfigyeltek rá. Ez minden akadémistának egy motivációt jelenthet, hiszen itt nevelkedett Komáromi is és sikerült értékesítenie a csapatnak.

Hogy látja az újonnan érkezőket, hogy sikerül a beilleszkedésük?

– A mi csapatunkban nincs ilyen probléma, mindenkit gyorsan befogadunk. Amúgy is nagy erősségünk az öltöző, mindig ki szoktam emelni, hogy nagyon jó a hangulat és tényleg emiatt is jobbak tudunk lenni a pályán is. Úgy érzem, hogy már Laros Duarte és Kerezsi Zalán is otthonosan érzi magát. A válogatott szünet alatt pont nem voltak velünk, ez jó lett volna, hogy egy kicsit jobban összeszokjunk, ugyanakkor nagy pozitívum, hogy Zalán az U21-es válogatottban szerepelhetett, míg Laros a zöld-foki-szigeteki felnőtt nemzeti csapatba kapott meghívót.

Térjünk egy kicsit át a pályafutására. 2018-ban érkezett a Puskás Akadémiához, ez a hetedik idénye a csapatnál. Hogy tekint vissza erre az időszakra?

– Elsőéves akadémista vagyok, itt nevelkedtem Felcsúton valamilyen szinten szóval nem egy ismeretlen közegbe kerültem vissza. Sok mindenkit ismertem már az akkori csapatban is. Az első év nem volt a legjobb, épp hogy bennmaradtunk az NB I-ben, aztán jött Hornyák Zsolt mester és láthatjuk, hogy évről évre dobogón végzünk. Egy pozitív szemléletváltást hozott a csapathoz az ő személye, és azt is láthatjuk, hogy ő a legrégebb óta regnáló szakember az NB I-ben. Szerencsére ehhez én is hozzá tudtam tenni, folyamatosan játszottam, csapatkapitány vagyok és számolnak velem, bíznak bennem. Volt egy komoly sérülésem két ée, de hála Istennek ez már csak a múlt, nincs semmiféle problémám és jól jöttem vissza belőle, ami köszönhető az itteni szakembereknek is. Mondhatom mindezt úgy, hogy egy igen komoly keresztszalag-szakadáson vagyok túl, és még egy baktérium is megtámadta a térdem, ami miatt újra kellett műteni. Nehéz utat jártam be, de ez is megerősített mind mentálisan, mind lelkileg és fizikálisan is. Próbálom a maximumot nyújtani, s bár lejár a szerződésem jövő nyáron az egy dolog, csinálnom kell továbbra is amit eddig, napról napra minél jobbnak lenni és meglátjuk mit hoz a jövő.

Milyen céljai vannak a csapatnál? 

– Annak idején sikerült bajnokságokat nyerni a Vidivel, Európa-liga csoportkörben szerepeltünk, nyertünk Szuperkupát és Ligakupát is. Egyedül a Magyar Kupa az ami nem sikerült, szóval örülnék neki, hogyha a Puskással ez is sikerüln, nagyon fontos lenne nem csak nekem, hanem a csapatnak is. A Fradinak az elmúl nyolc évben egyeduralkodó volt az NB I-ben, folyamatosan csoportkörbe jutott a nemzetközi kupákban, nagy a játékosállománya, ami ilyen terhelés mellett kell is nekik. Azt nem tudnám megmondani, hogy ki lehet a kihívója a zöld-fehéreknek, de örülnék, ha tudnánk tartani velük a lépést, ami azt tekintve, hogy három fronton kell harcolniuk nem tűnik lehetetlennek. Főleg akár a kupában, de a legnagyobb kérdés, hogy meddig tudjuk felvenni velük a lépést, valamint az is egy új szituáció lenne, ha nyomás és győzelmi kényszer alatt kéne játszaniuk. Reméljük ez hamarosan ki fog majd derülni.

Egyszer szerepelhetett a válogatottban. Nincs hiányérzete?

– Sokszor ültem a cserepadon, szóval ez a szám lehetne több is. Ennek ellenére örülök, hogy megadatott az nekem, hogy pályára léphettem a nemzeti csapatban. Ezt a dolgot azonban már réges-régen elengedtem. Próbálok a csapatért mindent megtenni, aztán a többi már nem rajtam múlik. Marco Rossinak megvan az a 30-32 játékos, akit folyamatosan forgat, így nem gondolom, hogy nekem bármiféle esélyem lehetne bekerülni. 32 évesen hiába játszom úgy gondolom jól, ha lenne egy huszonéves játékos akkor az elsőbbséget élvezne már csk a kor miatt is. Persze ha lenne meghívó az ember örülne és boldog lenne, mert mégiscsak a hazáját képviseli, de reálisan nézve azt gondolom, hogy nincs semmi esélyem.