Vízre tették, felújítják a legendás Szent Jupátot

Szeptember 4-én, szerdán délután a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum a Mathias Corvinus Collegiummal együttműködve Révfülöpnél újra a Balaton vizére bocsátotta a legendás, mindössze 31 láb hosszú Szent Jupátot. Azt a túrahajót, amelyet Fa Nándor és Gál József – a balatonfüredi hajógyártól megvásárolt üres héjból – 1983 és 1985 között saját kezűleg építettek meg a Velencei-tó partján. A vitorlást a kenusok kitalált védőszentjéről nevezték el, aki a valóságban sosem létezett, ám attól még számos történetet szőttek az alakja köré. Mindenesetre a két székesfehérvári sportemberen segített. A bátor és eltökélt vitorlázókat eleinte nem vették komolyan, de ők nem tágítottak tervüktől. Tizenkét ország kikötőjét érintve 717 nap alatt, első magyarokként 1985 és 1987 között megkerülték a Földet. Ráadásul a klasszikusan nehéz útvonalon, délről, a Jóreménység- és a Horn-fokot megkerülve. Hetvenezer kilométert utaztak a tizenöt négyzetméteres hajón, összesen 295 napot töltöttek vízen és kétszer is felborultak. De túlélték.

Az indulás és az érkezés dátuma is szeptemberi: 1985. szeptember 26-án hajóztak ki a horvátországi Opatija kikötőjéből, két évvel később, 1987. szeptember 12-én pedig már több ezer zászlót lobogtató, Himnuszt éneklő magyar várta őket a jugoszláv kikötőben, majd Székesfehérváron, a Városház téren. Hajójukat a Közlekedési Múzeumban Farkas Bertalan űrkabinja mellett állították ki, Fa Nándor pedig megírta az egész sztorit a Szent Jupát 700 napja című remek könyvében.

A jelenlegi elképzelés az, hogy a nagy történelmi utazás negyvenedik évfordulójára – Fa Nándor szakmai útmutatása alapján – restaurálják a vitorlást, hogy az ismét eredeti állapotában emlékeztessen az élő legendákra, Fa Nándorra és Gál Józsefre és arra, amit ők képviseltek. Arra az igazságra, hogy a lehetetlen is lehetségessé válhat, ha azt nagyon akarod és megteszel érte mindent. A történelmi hajót tavasztól Révfülöpön, az MCC Cholnoky Jenő Gyermek- és Ifjúsági Kikötő Diáktáborban állítják ki. A Közlekedési Múzeum és az MCC jövőre stílusosan egy 700 napos programsorozatot kezd, amelynek keretében szeretnénk bemutatni és ismertetni a hajózás, a balatoni vitorlázás, és a sportemberi teljesítmény lebilincselő bizonyítékait a felnövekvő generációk számára.

Talán kevesen tudják, hogy 1987-ben, a Szent Jupát útja során, valahol a Horn-fok közelében Nándor belehallgatott az épp akkor futó B.O.C Challenge négyszakaszos Föld-kerülő verseny mezőnyének hivatalos forgalmazásába. Ezt a versenyt neki találták ki, gondolta. Elkezdődött az álmodozás időszaka és már ott, a Szent Jupát fedélzetén, a csendesebb órákban elkezdte megrajzolni az általa elképzelt 60 lábas magyar óceáni versenyvitorlást. A folytatást mindenki ismeri, ráadásul a történet még mindig nem ért véget.  

Fa Nándor és Gál József hazafelé autóztak Székesfehérvárra, amikor elértük őket telefonon.

– Képzeld el, vízen van a Szent Jupát! – mondta boldogan Nándor. – Kifejezetten szép ünnepség keretében történt meg mindez, és egy nagyon komoly programot fogalmazott meg a múzeum és az MCC a hajó sorsával kapcsolatban. Gyermekek számára lesz amolyan nevelő hajó, és boldogok vagyunk, hogy ezzel visszakerült eredeti funkciójába. A mai nappal ez eldőlt. Én úgy mondanám,  komoly felújításra, ők úgy mondják, restaurálásra szorul. A következő télen kivesszük és minden szempontból felújítjuk, de úgy, hogy autentikus, hiteles maradjon, azaz semmiféle „turbózás” nem történik rajta, csak megbízhatóvá tesszük.

Bizsergető érzés volt újra vízen látni a legendás vitorlást, megkönnyezte a látványt, ismerte el Fa Nándor.

– Ott álltunk a parton, Józsi a hajó egyik, én a másik végén fogtam a kötelet, aztán bedaruztuk. Az egész esemény méltó volt az ügyhöz, sőt, én már a történtek negyedével is elégedett lettem volna. Nagyon megadták a tiszteletet a hajónak és nekünk is.

Gál József is így élte át a szerda estét Révfülöpön.

– Nagyon szép összejövetelt rendeztek – erősítette meg az elhangzottakat a Szent Jupát másik tengerésze. – Látszik, hogy a Közlekedési Múzeum komolyan gondolja, amit tervez a jövőre nézve, és az MCC is nagyon beleállt a programba. Remek, hogy ismét vízen lehet a hajó és az, hogy fiatalok tanulnak majd rajta. Nagyszerű emberek foglalkoznak vele, minden elképzelésről csak jót tudok mondani így első benyomásra.