A tudós kertje otthon a legzöldebb

Fölszegnek, sőt Főszegnek mondják ezt a részt, a Szalánka-völgynek nevezett fertály már Felcsúthoz tartozik, a szép régi vasútállomás az eligazító pont benne. De előtte még Alcsút nyújtózik az utolsó méterig, s majd a falu másik végén, Tabajd felé fekszik Doboz, karnyújtásnyira egymástól, ahogy az a sorfalvakhoz illik. Gulyás László kertjének és udvarának sokan csodájára járnak, mert valahogy hirtelen és észrevétlen nőtt oda az egész, benne a könnyűszerkezetes házzal, s a telek végén, a domb tetején a gyönyörűséges gerendaházzal, amit már fiuk emelt a szülők örömére.

- Úgy igyekszem, hogy péntekre hazaérjek Szarvasról - magyarázza a csöndes, komótos beszédű Gulyás László, de ez a hazatérés ezúttal jelképes is. Mert a hétközben a szarvasi Tessedik Sámuel Főiskolán tanító tanár tudatosan vállalta az ingázást 1998-ban, amikor lerakta alcsúti házuk alapjait. Oda kötötte munkája, tudományos tevékenysége, de itt akart itthon lenni. Alcsúti felesége, Marczinkó Mária, Mariska nagyon örült a családfő hazavágyásának, csöppet sem vitatkozott vele, hogy maradjanak Szarvason. Pedig tisztes karrier kötötte oda is Lászlót, s a logopédus tanár Mariskát is.

- Tabajdon születtem, régi református családban, a nagyapám kovács volt, anyai nagyapám felmenőinek nevét az 1800-as évekig visszamenően különösképpen keresnem sem kellett. Az egyházi anyakönyvek őrzik a Bognár nevet, lám, az is mesterséget takart, akárcsak a Gulyás. 1966-tól egy fehérvári szakközépiskolába jártam, leginkább villanyszerelést tanultam, aztán mégis kedvet kaptam a folytatáshoz, s elsőre felvettek a gödöllői egyetem gépészmérnöki karára.

Nyaranta hazajártam a tabajdi téeszbe dolgozni, villanyt szereltem, traktoroskodtam, mikor mire volt szükség. A diploma után mégsem sikerült itthon elhelyezkednem, a legenda úgy tartotta, hogy párthatározat szólt róla: a falusi értelmiségi ne kerüljön vissza szülőhelyére, menjen csak távolabb! A váli termelőszövetkezetben helyet szorított az elnök egy évre, de vonzott a felsőoktatás, s a hívó szóra a Mezőtúri Gépészeti Főiskolára mentem el tanítani.

Míg megállunk a gyors visszatekintésben, egy kis leltárra vonulunk az alcsúti kertbe. A hét méternyi előkert emelkedőn vezet a házig, amit elöl-hátul-körbe ölelnek a növények. Ötven leilandi ciprus, selyemakácok, császárfa, negyvenöt fenyő: luc, ezüst, douglas, páfrány, vörös, s egy fenyő a Hargitáról és egy Gyergyóból És mogyorófák és -bokrok, s persze veteményeskert, ami ontotta nyáron a borsót, az uborkát, paradicsomot, paprikát. Mindenféle gyümölcs terem László kertjében, ahol a dísz- és haszonnövények, az örökzöldek és a gyümölcsfélék, a fák, a bokrok, a cserjék oly szellemesen váltakoznak! Szokatlan és izgalmas keveredése mindez az arisztokrata és a plebejus kerti növényeknek. Nem mintha László életében nem valami hasonló kombinációt alkotnának az iparos-paraszti múlt vérébe ivódott tudása és a tanult tudományok!

A gépészmérnök a hőtanba ásta be magát, nyolc évig oktatási rektorhelyettes volt a szarvasi főiskolán, s a zöldség- és gyümölcsfélék, s a gyógynövények szárítási technológiáját dolgozta fel apró részletességig. Százhúsz szakcikke született a témában, közte az almachips és a paprikaőrlemény rejtelmeiről. Amely utóbbit 60 celsiusnál magasabb hőnek tilos kitenni, hogy ne bomoljék el benne a C-vitamin, s hogy piros maradjon. S hogy aszaláskor 67 fokon karamellizálódik a cukor, s azt akarjuk vagy nem? Doktorátust szerzett, Phd-fokozatot, a szántóföldi gépesítésbe is beleártotta magát, s persze már Mezőtúron termőre fordította őszibarackosát.

- Szeretek elmélyülni abban, amit csinálok - mondja, s egyszerű szavakkal magyarázza el, mit tud az általa kifejlesztett parcellagép. Erről Szentpétervárott tartott angolul előadást, mert angolul és németül is megtanult, hogy maga mondhassa el hallgatóságának, amit ezekről a gépekről fontosnak tart. A németeknél oly népszerű szelíd disznóparéj, elegánsan az amarantus aratásához cséplőgépet fejlesztett ki, s pattogtatógépet az egymilliméteresnél kisebb magvak feldolgozásához.

Már unokák rajcsúroznak az alcsúti házban és a kertben, ahol a kinti kemencénél, nyárssütőnél a nagypapa is besegít a szép, fiatalos nagymamának a sütésbe, lekvárfőzésbe. Elvégre az a sok tudomány nem zárja ki, hogy ilyen pórias dolgokba beleártsa magát! Mostanra a helyi közéletbe is belefolyt, korosztálya újra-, a nála fiatalabbak megismerték. S hogy messze van-e Szarvas és Alcsút egymástól? Ebben a kis országban semmi sincs távol, tartja László. Bár lenne, mondja, s a gyergyói fenyőre tekint.