Kocsis Tibor: A jó bulihoz, hangulathoz a közönség is kell, nem elég az előadó, az énekes

Kocsis Tibor több tehetségkutatóban is megfordult, mire beérett az a bizonyos gyümölcs 2011-ben.

Miután megnyerte az X-Faktort, és – saját bevallása szerint – kilépett a való világba, élete hatalmas fordulatot vett. Két album – az Irány az élet! és az Új holnap –, számos saját szám, video-klip és rengeteg koncertfellépés van a háta mögött, így például a IV. Hírlap Bringatúra rendezvényén adott műsor, ami után készséggel elfogadta interjúfelkérésünket. Az első kérdés nem is lehetett más:

– Hogyan érezted magad a színpadon?

– Nagyon jó volt, szeretem az olyan koncerteket, ahol ehhez hasonló, gyönyörű környezetben lehet fellépni. Az emberek is befogadóak voltak, egyetlen problémánk akadt: nem mertek közelebb jönni a színpadhoz. Ezért a ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez alapon én jöttem le a pódiumról. Nem szeretem sem a fizikai, sem a lelki távolságot. Hiszem, hogy úgy tudom igazán megérinteni a közönséget, ha közel vagyok hozzájuk, és szerencsére bevált a stratégia. Jó hangulatú buli volt, annak ellenére is, hogy sokan elfáradtak a Velencei-tó kör letekerésében.

– Ha már a biciklizésnél tartunk, te mennyire kedveled ezt a sportot?

– Nagyon szeretek tekerni, egyetlen hiányosságom, hogy nincs biciklim.

– Ez két, egymásnak elég ellentmondó állítás...

– Nem vagyok a városi bringázás híve, nem igazán szeretnék Budapest belvárosában kerekezni, ami elég nagy baj, hiszen jelenleg ott élek. De, ha hazamegyek a családomhoz, rendre előveszem a bringát. Az ottani élmények mindig arra sarkallnak, hogy jussak túl az ellenérzéseimen és szerezzek be otthonra is egy kerékpárt. Kár, hogy nem indultam a Hírlap Bringatúrán, hiszen a fődíj épp egy csodás járgány volt. Így két legyet üthettem volna egy csapásra.

– Említetted, hogy tetszik a Velencei-tó és a kilátás. Sokszor jársz erre?

– Gyakorta megfordulok a környéken a munkámból kifolyólag, sőt, egyszer-kétszer a barátaimmal is kirándultunk erre. De még közel sem fedeztem fel alaposan a környező városokat. Egyszer itt is – mint egyébként oly sok gyönyörű helyen a világban – szeretnék eltölteni egy kicsit hosszabb időt.

Kocsis Tibor a IV. Hírlap bringatúrán is fellépett

– Elég sokat koncertezel. Olykor nagyobb, olykor kisebb közönség előtt lépsz fel. Mennyiben más a kettő?

– Teljesen, de én alapvetően annak a híve vagyok, hogy minden fellépést ugyanolyan komolyan kell venni. Még akkor is, ha csak tíz ember jött el – bár szerencsére ez még nem nagyon fordult elő –, a maximumot kell adni. De egyébként nagyon sok függ a közönségtől. A hangulathoz, a jó bulihoz ők is kellenek.

– A legutolsó tehetségkutató műsor óta – mondhatjuk – megfordult veled a világ. Hogyan telnek azóta a napjaid?

– A hétköznapjaim általában lazábbak. Ha tehetem, sokáig alszom – merthogy rettentően utálok korán kelni –, reggel átnézem az üzeneteimet, ami egyébként szintén elég időigényes feladat, innentől pedig teljesen kiszámíthatatlan. Sokat járok edzőterembe, futok, hétköznap stúdiózom, próbálok a zenekarral, tökéletesítem készülőben lévő számaimat. A hétvége viszont maga a káosz, rengeteg fellépés, szereplés. Mondhatjuk, fordítva élek.

– Saját dalaid közül melyik áll hozzád a legközelebb?

– Ez olyan, mint megkérdezni egy szülőtől, hogy melyik gyermeke a legkedvesebb számára. Nehéz erre választ adni, de ha mindenképp mondanom kellene egyet, akkor a Lásd a csodát című számot választanám. Az a dal vízválasztó volt az életemben, az első számom azután, hogy kikerültem az X-Faktor világából. Emlékszem, nagyon izgultam, hogyan fogja fogadni a közönség. Mint később kiderült, feleslegesen idegeskedtem. Szeretik, ahogy én is. Nagyon sokat köszönhetek annak a dalnak.