Te beszélsz-e kamaszul? - Ma már 11-12 évesen érnek a gyerekek

A bolt kis foglalkoztatószobája tele volt szülőkkel, anyukákkal, apukákkal, s jót derültünk a szakember által hozott kamaszpéldákon, ráébredve, hogy nagyjából mindannyian hasonló cipőben járunk. Gyermekünk egy nagyon nem könnyű korszakába érkeztünk, amelyet nem mindig tudunk tökéletes nyugodtsággal kezelni. Szerencsére sorjáztak a jó megoldások is.

– Kamaszkorban mindannyian átéljük a láthatatlan köldökzsinór elszakítását, a gyerek kezd leválni rólunk – hangsúlyozta a főleg gyerekekkel és nevelési kérdésekkel foglalkozó pszichológus. – Ám a valódi leválás persze majd akkor jön el, mikor bekövetkezik az egzisztenciális fészekrakás is, vagyis szívünk kedves csemetéjének lesz munkahelye, és megkapja az első fizetést. És ez nem feltétlenül 18 éves korában következik majd be! (E ponton némi döbbent csendben volt a hallgatóság.)

Nemesné Somlai Gitta érdekes nevelési kérdéseket boncolgatott a kamaszokról szóló beszélgetésen (Fotó: Sohajda Ferenc)

– Száz éve még 15-17 évesen értek a gyerekek, ma a felpörgetett életstílus ezt előre hozta 11-12 éves korra, de nem ritka a 9 és fél éves, nemileg már érett kislány. Pont a 6-10 éves koruk közé esik pedig a Freud által látenciának nevezett időszak, amikor egy kis nyugalomra van szükségük, otthon és az iskolában is. Sok gyermek ezt nem tapasztalja meg, hiszen rengeteg az elvárás, az igény, a tanulnivalójuk is sok. Manapság hirtelen kell felnőniük a gyerekeknek, hamar kell pályát választaniuk, holott még nem érettek hozzá. A praxisomban is gyakorta felmerül a kérdés: kinek kellene pszichológushoz járnia? A gyereknek? A szülőnek? Mindkettőnek?Ki vagyok? Milyen vagyok? Miért pont ilyen vagyok? Hol a helyem a világban? Megannyi kínzó kamasz-önkérdés. Miközben az iskolában egész órán dumál a kamasz, otthon hallgat, akár a csuka. Nagyon vágynak a sikerélményre, ez gyakorta gyors és hibás döntéseket eredményez, például párkapcsolati szinten. És választaniuk kellene egy világnézetet. De melyik legyen az?

– Nagy probléma a gyerekek általános magánya – mutat rá Somlai Gitta. – Nem egyedül vannak, ők közösségben is magányosak. Még ha ódzkodnak is tőle, vonjuk be őket a család életébe, igenis, vegyék ki a részüket a feladatokból! Biztos, hogy ők még kicsik, amikor házimunkáról van szó? És a kritikára persze iszonyúan érzékenyek.

A kamaszokat fokozódó mértékben érintik a drog- és alkoholproblémák veszélyei. Manapság már ötödik osztályban szívják az első szál cigit, pár éven belül megtörténnek az első nagy berúgások. Túl sok szabályt nem állíthatunk eléjük, mert még jobban begubóznak – olyan családi szabályrendszert érdemes kidolgozni, amit a felek leülve megbeszélhetnek, áttárgyalhatnak, s melynek pontjai mindenkinek megnyugtatóan betarthatók. Olyasmi ez, mintha szerződést kötnénk egymással, de a szülőknek érdemes ezt kezdeményezniük, általában működni szokott – javasolja a szakember.

Beszéljünk nyíltan velük! „Kérlek, ezt ne tedd meg, mert engem zavar!” – mondjuk például, vagy: „Nekem ez fontos, légy szíves, figyelj oda rá!” A kamaszok a megszokott életritmusú, feltétlen bizalmat feltételező, érzelmi és más biztonságot adó körülmények között „működnek” jól. Ne fürkésszük kamasz gyerekünk titkait, ha ez a bizalom megvan, úgyis elmondja majd. Egy kínai mondás világítja meg az egészet: eddig volt a vegyél fel, ölelj magadhoz. Most jön, vagy már itt is van a „tegyél le” korszaka.