Szivárványból szakítja le a színeket - Szalóki Ágival beszélgettünk

A 37 éves énekesnő Körforgás című lemezének dalaival érkezett Székesfehérvárra, a többi között József Attila, Tamkó Sirató Károly, Szabó T. Anna, Erdős Virág és Garaczi László, Jónás Tamás verseit énekelte. Máskor jazz, népdal, sanzon, portugál fado és Karády-dalaival járja az országot, de tavasszal meghódítja Dániát, Belgiumot és Norvégiát is.

- Hogy érezte magát?

- Mindig akkor a legjobb, ha felszabadultnak látom a gyerekeket. Amikor elengednek mindenféle koncepciót és megfeledkeznek arról, hogy hol is vagyunk, és egyszerűen csak átadják magukat a zenének. Az arcukra volt írva, hogy jól érzik magukat. Ez persze rám is hat. Egy önfeledt, vidám koncert volt, de voltak olyan pillanatok is, amikor a gyerekek nagy része leheveredett a földre, és csendben hallgatták a zenét. Ilyen volt, amikor Dés Andris egy kalimba nevű hangszeren Bach-művet játszott, Szabó T. Anna versét vagy épp egy moldvai altatót énekeltem.

- A gyerekek tényleg minden porcikájukkal együtt lüktetnek a zenével. Jó értelemben, voltak pillanatok, amikor valósággal „megőrültek".

- A gyerekkoncertjeim tényleg jobban hasonlítanak egy önfeledt pop-rock koncertre, vagy egy latin karneváli hangulatra (nevet). Szeretem, hogyha a zene és a tánc együtt tud működni, ha mindannyian valóban minden porcikánkban részesei lehetünk ennek az élménynek.

Szalóki ági nyitott, kedves és nyugodt kisugárzása hatással van a közönségre is. Fotó: Molnár Artúr

- Több mint tíz év telt el az első gyereklemeze megjelenése óta. Mi az, amit ez idő alatt tanult a gyerekekről? Láthatóan ért a nyelvükön, de ez mindig így volt?

- Rengeteget alakult. Nem is tudom a számát sem, hogy hány koncertet adtunk az elmúlt tizenkét évben. (Közben felkapjuk a fejünket arra, hogy valakiben hallhatóan megragadt valami: egy kisgyermek a folyosón épp Tamkó Sirató Károly vers refrénjét ízlelgeti, mondogatja, Ági elmosolyodik, majd folytatja - a szerk.) Elsősorban a gyerekekkel való kommunikációról tanultam sokat. Nagyon igénylik a figyelmet. Szeretnek dicséretet, visszaigazolást kapni arról, hogy ügyesek voltak. Így, ha feladatot adok, akkor azt örömmel hajtják végre. A másik, amit tanultam, hogy gördülékenynek kell lennie a koncertnek, egy pillanatra sem szabad, hogy leüljön. De nem a csend vagy épp a kaotikusnak tűnő hangzavar az, ami megakaszthatja. Inkább az, amikor értelmetlen valami, vagy semmi sem történik. Arra törekszem, hogy minél több verset és dalt tudjunk előadni egy-egy koncerten. De fejlődtem abban is, hogy bátrabban mozgatom meg őket. Jártam művészetterapeuta alapozó képzésre és az utóbbi években pszichológusok vezetésével táncterápián vettem részt, ahol élményt szereztem arról, hogyan fejezhetem ki magam a testemmel. Ez segít abban, hogy a gyerekeket könnyebben vezessem rá arra, hogy mozogjunk. Ha nincs hely, akkor az ujjaink, ha még annyi hely sincs, akkor akár még a szemeink is táncolhatnak.

- A jóga is terápiás „eszköz"?

- A jóga önismereti út. A test gyakorlása révén tapasztalatokat szerzek magamról, a saját határaimról, gondolataimról, érzéseimről és viselkedésemről. A jóga nem ér véget azzal, hogy lelépünk a szőnyegről, a gyakorlás folytatódik a hétköznapokban is.

- Azt olvastam, nagyon foglalkoztatja az út- és énkeresés. Most hol tart ebben?

- Az önismeret és az útkeresés folyamatos. Mindig vannak kérdések, új inspiráció, elénk sodor az élet új barátokat és lehetőségeket. Talán jobban tudom ma már, hogy ki vagyok. Talán nagyobb lett az önbizalmam. Talán ez a kis Cipity Lőrinc, ez a kis madárka, aki csak azt mondja, hogy tyaf, tyaf, tyaf (Nemes Nagy Ágnes verset idézve - a szerk.) ma már biztosabban áll a lábán, és sokkal inkább tisztában van azzal, hogy kicsoda.

- Említette az inspirációkat. Önt mi tudja feltölteni?

- Nagyon szeretem a természetet. Fontos, hogy sokat legyek a szabadban, hogy szemlélődjek. Ehhez képest az utóbbi időben ez kevésbé jött össze. De alig várom, hogy mehessek. Nemsokára például Pannonhalmára indulok egy csend táborba. A meditációnak egy sajátos formáját fogjuk gyakorolni: három napig csendben leszünk, jógázunk. Megfigyeljük a természet hangjait, a formákat, ízeket és szagokat. De az is inspirál, ha segíthetek. Egyszerűen húznak fölfele azok az emberek, ilyen például Böjte Csaba is, akik példát mutatnak.

- Milyen lenne a tökéletes világ Szalóki Ági szemével? Mi az, amit mindenképp megváltoztatna?

- A legfontosabbnak azt tartanám, hogy együttérzőbbek legyenek az emberek. Szerintem az empátia hiánya nagyon sok problémának az okozója. Ha csak magunkra gondolunk, és nem nem tudunk belehelyezkedni a többi ember helyzetébe, gondolataiba, akkor sosem fogunk tudni közelíteni egymáshoz. Ha empátia van, akkor egy csomó minden előrébb tud mozdulni. Beindul a figyelem, lehet szeretet és segítőkészség a másik iránt. Akkor együtt tudunk működni, vannak közös célok. Ha sok ilyen egyén létezik, akkor már vannak igazi lehetőségek, hogy valami felé közösen haladjunk.