A kétértelmű padovai fegyverszünetről adott elő Vizi László Tamás a Kodolányiban

Összeomlás és politikai földcsuszamlás 1918 őszén – ezt a címet adta előadásának a történész. – 1918 szeptemberében a magyar politikai vezetésben még senki nem gondolt arra, hogy a háborúnak rövidesen vége lesz – állította.

Ebben a hónapban az Al-Dunánál illetve a Vaskapunál járt a miniszterelnök, Wekerle Sándor és Szterényi József kereskedelmi miniszter, egy vízi erőmű fejlesztésén gondolkodtak. – Ha ők számolnak azzal, hogy itt néhány hét múlva katonai összeomlás lesz, gyanítom, hogy ezt az utat nem teszik meg – vélekedett Vizi, aki arról is beszélt, hogy Magyarországot mint önálló államot 1918 őszén az antant egyetlen országa sem ismerte; az Osztrák-Magyar Monarchiában gondolkodtak, hiszen ez az államalakulat ment bele a háborúba 1914-ben.

Az antant 1918 nyarán újabb frontot nyitott, a Balkánon nyomultak felfelé északnak, a Monarchia, s egyúttal a magyar határok felé. Franchet d’Espèrey tábornok vezette az antant hadsereget. Komoly sikereket értek el.

A történész felidézte, november elején érte el az antant Belgrádot, de nem Zimonyt, a Monarchia illetve a történelmi Magyarország legdélibb szegletét.

– 1918 október végén, november elején antant katona nem tette be a lábát az Osztrák-Magyar Monarchia területére – jelentette ki.

Vizi citálta Tisza István korábbi miniszterelnök október 17-én elmondott felszólalását, miszerint elvesztettük a háborút, annak megnyerésére már nincs remény. Vizi olvasata szerint e beszéd nem arról szól, hogy kérjünk azonnal fegyverszünetet. A harcoló magyar katonák morálján azonban sebet ejtett. Az előadó úgy fogalmazott, hogy az időben párhuzamosan zajló olasz hadszíntéren dőlt el, hogy a Monarchia katonailag nem bírja sokáig folytatni a háborút. Egy október 29-én befejezett áttörés harminc kilométeres rést ütött a Monarchia arcvonalán. Körülbelül 32 ezer hadifoglyot ejtett itt pár nap alatt az antant.

– Az osztrák-magyar katonai vezetésnek nem volt más választása, fegyverszünetet kellett kérniük. A Padovában megkötött megállapodás november 3-án, 15 órakor került aláírásra. Első pontja úgy hangzik: „az ellenségeskedés azonnali megszüntetése”. Tehát fegyver lábhoz! – egyértelműsített Vizi.

Rendelkeztek a fegyverszüneti vonalról is, amelyek sehol sem metszették a magyar határt!

A fegyverszüneti megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv viszont arról rendelkezett, hogy az egész csak huszonnégy óra múlva lép érvénybe. Erről Vizi elmondása szerint Budapest is értesült, a regnáló Károlyi-kormány azonban nem tett katonai lépéseket.

– Az olasz haderő tovább támadott, miközben a Monarchia csapatai már a fegyverszünet hírét vették. 350 ezer osztrák-magyar, hazafelé induló katona esett hadifogságba! – vázolta a következményeket a történész. Bizonyára abban is kulcsszerepe volt e kétértelmű fegyverszünetnek, hogy a november 13-án, a magyar részről a Károlyi-kormány által aláírt belgrádi megállapodás már nem a magyar határon húzta meg a fegyverszüneti vonalat, hanem mélyen azon belül, a Pécs–Baja–Szeged–Arad vonalon, s kettémetszette Erdélyt is.