Szakmai gyakorlaton jártak a hunyadis diákok Londonban

A többség most először töltött ennyire hosszú időt távol a családjától, vállalva az önálló életet egy idegen városban, sőt mi több, egy metropoliszban. Pálkovács Péter gazdasági informatikusnak, Guj Letícia és Stupián Kinga pedig ügyviteli titkárnak tanul az érettségi utáni OKJ-s képzésen az iskolában. Amikor hallottak a lehetőségről, egyértelmű volt, hogy beadják a pályázatukat, hiszen mindannyian szerették volna kipróbálni magukat nem csak egy munkahelyen, de egy számukra új közegben is, hogy felmérjék, mennyit ér a nyelv-, illetve a szakmai tudásuk.

– Tavaly, amikor érettségi előtt állóként ott voltam az előttünk járók élménybeszámolóján, láttam a fotókat és a kis videókat, amiket készítettek, akkor határoztam el, hogy mindenképpen pályázok az Erasmus+ programra – mesélte Letícia. Kinga mindemellett régóta szereti az angol kultúrát és számára egyértelműen bejönnek az esős délutánok is, így végképp nem volt akadálya annak, hogy belevágjon ebbe a fajta, bizonyos keretek között ellenőrzött és megszervezett kalandba. Ugyanis a diákok ilyenkor kettesével, hármasával családoknál laknak, és egy helyen is dolgoznak. Ezen felül három pedagógus is van velük, akik ugyan a hétköznapokban a háttérbe vonulnak, de a hétvégi közös kirándulásokat ők vezetik, illetve bármikor rendelkezésre állnak, ha a szükség úgy hozza. A hétköznapokban azonban a diákoknak maguknak kell érvényesülniük.

– Én leginkább a tömegközlekedéstől tartottam, hiszen London nem kis város, benne van a pakliban, hogy eltéved az ember. Ám ilyen nem fordult elő. Az emberek nagyon kedvesek, segítőkészek. Ha látják, hogy hosszasabban tanulmányozod a menetrendet, máris odalépnek hozzád és megkérdezik, segíthetnek-e. Sokkal nyitottabbak és könnyebben elegyednek szóba a másikkal az utcán, vagy a földalattin, mint itthon. Ez nekem pozitív csalódás – árulta el Letícia. Péternek viszont – aki leginkább az ételektől tartott, mert válogatós – legjobban London sokszínűsége tetszett: – A munkaadóm görög volt, de dolgoztak a cégnél új-zélandiak és indiaiak is. Olykor akár három különböző nyelvet is hallottam egyszerre – mondja.

Kezdetben kisebb feladatokat kaptak a diákok, akiket idővel felelősségteljesebb munkákkal is megbíztak. Ha valamit nem értettek, türelmesen elmagyarázták nekik ismét, sőt volt olyan munkahely, ahol arra is ösztönözték őket, hogy minél többet beszélgessenek a többi dolgozóval, mert így a nyelvet is gyakorolhatták. Természetesen szabadidejükben, illetve hétvégén megnézték London látványosságait és eljutottak Brightonba is. És hogy mit jelentett a fiataloknak ez a három hét?

– Akik kint töltötték ezt az időszakot, sokat változtak ennyi idő alatt is: nem ugyanazok jöttek haza, akik elmentek. Úgy érzem, az önállóság terén hatalmasat léptünk előre, és felelősségteljesebbek is lettünk egyben – fogalmazta meg Kinga, amihez Péter még annyit tett hozzá, hogy nagy motivációt kaptak a további nyelvtanuláshoz is.