Perkátán mindenki tudta, hogy Ferenc atyát megölték

P. Horváth Ferenc személyére, illetve történetére egyik olvasónk, Gelencsér Lajosné hívta fel a figyelmünket a megyei papság történetét kutató Schattmann Ferenccel készült interjúnkat követően. A 80 éves gépészmérnök hölgy Perkátán született, ott járt általános iskolába és katolikus neveltetésének köszönhetően templomba. – Több minden is arra késztetett, hogy megosszam P. Horváth Ferenc történetét. Először Sobor Antal Perelj, Uram! című művét említeném, amelyet később színházban is láttam. Akkor jutott először eszembe, hogy nekünk is volt egy mártír papunk Perkátán, aki ráadásul közel 100 évvel később lett a rendszer – igaz, már egy másik – áldozata. A Schattmann-interjú aztán újabb lökést adott. Fehérvárra költözésem után magam is Glósz Ervin atyához jártam misére, illetve én is részt vettem egy római zarándokúton – árulta el Gelencsér Lajosné, aki alaposan felkészült a beszélgetésre.

A háború idején előfordult, hogy éppen egy temetés közepén árasztotta el géppuskatűz a koporsó környékét

Még Ferenc atya egykori káplánját, a ma 97 éves Makó Dávidot is felhívta telefonon, hogy biztosan minden részletet jól mondjon el. Segítségül hívta azt a kis füzetet is, amelyet P. Horváth Ferenc halálának 50. évfordulójára adtak ki, és amelyben a tények mellett az atya beszédeiből vett részletek, saját feljegyzései, jegyzőkönyvek és néhány perkátai visszaemlékezése is olvasható. Bevezetőjében Somogyi Balázs akkori polgármester azt írta, Ferenc atya abban az időszakban volt a település papja, amikor a nagy háború szenvedésein túl több emberellenes és egyházellenes diktatúra is uralta Magyarországot. Az atya emléke pedig mind a mai napig él azokban, akiknek a papja volt.

P. Horváth Ferenc 1913-ban, földműves családban született Székesfehérváron. A ciszterekhez járt iskolába. Pappá 1936-ban szentelték. Szolgálatát Sárbogárdon káplánként kezdte, plébánoskén első állomáshelye 1941–54 között Perkáta volt. Onnan Ercsibe került, majd 1956-ban tért vissza a faluba, ahol újabb két évet töltött. Innen 1958-ban „helyezték át” Nagyhörcsökre, miután kitiltották a faluból.

A perkátaiak úgy ismerték, mint akire mindig lehetett számítani, éjjel-nappal, békében és háborúban. Utóbbi idején előfordult, hogy éppen egy temetés közepén árasztotta el géppuskatűz a koporsó környékét. A gyászolók menedékbe vonultak, ám az atya térdre ereszkedve imádkozott a koporsó mellett, amelyet egy sorozat végiglyuggatott. Ő sértetlen maradt.

Határozott, de mégis közvetlen személyiség volt, aki tevékenyen részt vett a falu életében is. A katolikus vezetésű iskola mellett számos szervezet munkáját segítette. Elveit a háború utáni rendszerváltás idején sem adta fel. Amikor 1948-ban államosították az iskolákat, egyet nem értésének kifejezésére naponta meghúzatta a templom harangjait. Nem állt be a békepapok közé, és az 1956-os forradalom idején is aktívan tevékenykedett a faluban. A forradalom leverése után, november 1-jén, mindenszentek napján az alkalom jelentőségét hangsúlyozva úgy döntött, a templomon kívül tartja meg a misét, amelyen egy hokedlire állva szónokolt az akkor még meglévő, a háborúban Perkátán elesett négy magyar katona sírjánál. Később úgy vélte, ez a beszéde volt az oka annak, hogy 1957 márciusában letartóztatták. Fehérvárra, a Szabó-palotába vitték, majd Tökölön és Kistarcsán tartották fogva. Perkátára soha nem engedték vissza. Amikor 1958-ban áthelyezték Nagyhörcsökre, a perkátaiak mintegy 500 aláírást gyűjtöttek össze, hogy plébánosuk velük maradhasson. Mindhiába.

A közösség megdöbbenve értesült szeretett plébánosuk haláláról, amelyet utódja, Pásthy Vilmos plébános is feljegyzett a perkátai Historia Domusba: „Villámcsapásként ért P. Horváth Ferenc plébános úrnak, a szó művészének 1959. augusztus 4-én Nagyhörcsök közvetlen közelében történt hirtelen, tragikus halála: motorkerékpárjával robogott kifelé a faluból, s eltörött a forrasztott kormányvilla, homlokával rázuhant, a kezében görcsösen tartotta a kormányt…” Perkátán mindenki tudta, hogy Ferenc atyát megölték. Makó Dávid, egykori káplánja ezzel egészítette ki a fenti bejegyzést: „P. Horváth Ferencnek nem volt motorja! Nagyhörcsökön édesanyja mondta el (akivel együtt élt – a szerző), hogy egy kis motorkerékpár (moped) vásárlására indult el a szomszéd falu református lelkészéhez.”

P. Horváth Ferencet Svhoy Lajos püspök temette el a székesfehérvári Csutora temetőben. Emlékére a perkátai templomban, a kórus alatt 1967 októberében avattak emléktáblát.