Az őrölt múmia gyógyító ereje – Kolláth Ágnes a babonákról tartott előadást Fehérváron

A Szent István Király Múzeum szervezésében létrejött Sötét varázslatok kivédése sorozat második részében Kolláth Ágnes régész, az ELKH BTK Régészeti Intézetének tudományos segédmunkatársa tartott előadást arról, hogy a kora újkorban – régészeti szempontból a 16–18. században – hogyan próbálták megvédeni magukat az emberek a gonosz erőitől, a mindennapi bajoktól.

Az időszak meghatározó eseménye volt a reformáció és az ellenreformáció, illetve a kereszténység és az iszlám folytatódó csatája, amely ebben a korszakban az európai és az ázsiai területeken a kor két szuperhatalma, a Habsburg és az Oszmán Birodalom vetélkedésében csúcsosodott ki.

Vallásosság és népi hiedelmek

Ekkoriban kezdett igazán élesen elválni egymástól a hivatalos vallásosság és a népi hiedelmek, babonák világa. A keresztények életében rendkívül fontos szentkultusz egyre inkább hivatalos mederbe került. A szent helyek meglátogatása által gyógyulást, bűnbocsánatot reméltek az emberek.

Ezekről és a búcsújáróhelyekről főleg zarándokjelvényeket, kegyérmeket hoztak magukkal, melyekről azt gondolták, minden baj ellen védelmet nyújtanak. A szent helyek földjét nagy tisztelet övezte: Fehérváron például még a II. világháborúban is Kaszap István sírjának földjét kellett befőttes üvegben a polcon tartani, ha az ember azt szerette volna, hogy ne érje bombatalálat a házát.

A halottnak pénzt adtak, úgy tartották, az elhunyt ezzel váltotta meg saját sírhelyét. A sírba helyezett vastárgyaknak – olló, kés, ár, szög – kettős szerepe volt: arra szolgált, hogy a halott a sírban maradjon, mivel a vasnak gonoszvisszatartó erőt tulajdonítottak, illetve megakadályozta azt is, hogy a holtat háborgassák a gonosz lelkek.

Védelem és sütőtálak

A kora újkorban az élőknek is nagy szükségük volt a védelemre. Az élelmiszerek romlásáról a kor emberének kevés ismerete volt, így a romlás megelőzését érdekes hiedelmek övezték. A tejesköcsögökön gyakran feltűntek különböző jelek – kereszt, csillag –, melyek a szemmel verés ellen védték a tejet. A losticei poharakat aranyba foglalták, úgy hitték, ezáltal ha mérgezett italt töltenek bele, a méreg akkor nem fejti ki hatását.

A sütőtálak és sütőharangok a népi jóslásban kaptak jelentős szerepet: a tálat mindig a menyecskének kellett elkészíteni, amikor férjhez ment. A tálak a kenyérsütés során égtek ki, így az első sütés alkalmával a házasság jövőjére nézve vontak le következtetéseket: ha a tál szétesett, az semmi jót nem jelentett.

Múmia = kátrány

Érdekesség, hogy a múmia szó eredetileg arabul kátrányt vagy bitument jelent. A természetes kátránynak nagy gyógyító erőt tulajdonítottak, illetve ezt használták a holttestek tartósítására is, így lett később a múmia szó a kátránnyal tartósított holttest megnevezése. A kora újkori európaiak ezt még nem tudták, ők magát a holttestet gondolták múmiának, meg voltak győződve arról, hogy a bebalzsamozott, kiszáradt holttestnek gyógyító ereje van. Egyiptomban egész iparág épült arra, hogy múmiákat őröljenek, és azokat eladják az európaiaknak, akik az őrölt múmiaport fogyasztották bajaik kezelésére.