Jó volt magyarnak lenni

A püspökség imádságos megemlékezésére gyülekeztek az emberek pénteken reggel a székesfehérvári bazilika 56-os keresztjénél. Spányi Antal megyéspüspök, Vargha Tamás, a megyei közgyűlés elnöke és Cser-Palkovics András polgármester jelenlétében Balsay István mondott ünnepi beszédet. Keresztény hitünket és a forradalom igazságába vetett hitünket megerősíteni  jöttünk, a számomra a legszebb '56-os emlékműhöz, jelentette ki Balsay, majd felidézte emlékeit a forradalom fehérvári napjairól, amiket kilenc éves kisgyerekként élt át. A szónok kijelentette: 1956 az emlékezetben   nem pusztán csak egy forradalom, hanem száz év legnagyobb boldogsága is. Arról beszélt, mennyország volt az a néhány nap, mert jó volt magyarnak lenni. Arra szólította fel hallgatóságát, hogy a dicső tettekre, a példamutatásra és a hősökre -  akik visszaadták a magyarság becsületét -,  emlékezni és emlékeztetni kell.

"Soha, sehol,  közvetve sem szabad igazolni a gyilkosokat!",  figyelmeztetett Balsay, aki  szerint úgy kell alakítani a mát, hogy tudjuk, a jövőnk rejlik benne, s '56 hősei tudták ezt.  A történelmi egyházak pásztorainak  imái után a résztvevők megkoszorúzták az 56-os emlékkeresztet, majd a bazilikában egy másik ünnepség kezdődött a Szent Korona tiszteletére. Egy angyalos-címeres nemzeti zászlót indított útjára napokkal ezelőtt a Szent Korona Szövetség, a lobogót pénteken Spányi Antal megyéspüspök szentelte fel a székesegyházban. Ezután a zászló Veszprémbe, Szombathelyre, Velembe és Kőszegre érkezett a zarándokok útján, majd az újabb szertartások után október 24-én adták át Mariazellben a Kegytemplom részére.          
Október 23-án  a megyeházi ünnepségen a kórház kórusának, a Vörösmarty Színház művészeinek  műsorával folytatódott a forradalom  évfordulójára  szervezett  megemlékezés.Vargha Tamás, a megyei közgyűlés elnöke beszédében  a  hősökre emlékezett. 

- Az utcára vonult  diákok, fiatalok, idősek, munkások, egyetemi tanárok mind egy szebb jövőért, a demokráciáért kockáztatták és áldozták  életüket.  Olyan példamutatás  alakult ki az emberek között, amilyenre a történelem csak  kevés példát tud felmutatni. 1956 eseményeinek résztvevői pénzt gyűjtöttek, vért adtak, önzetlenül segítettek ismerőst és ismeretlent. Összefogott a vidék és  a főváros,  a forradalom lendülete  elért az ország legtávolabbi sarkaiba.
Az  elnök az  elmúlt  húsz év eseményeiről szólva hozzátette, visszavezették Magyarországot az útra, melyet '56  hősei kijelöltek számukra. A megyeházán kitüntetéseket, elnöki dicséretet adtak át,  a Bazilikánál koszorúzással folytatódott a megemlékezés.