Falusi korszakok találkozóján

A képen látható együttes két korszakot hozott szó szerint is egy tető alá Szamosék portáján. A magasabb ház a '60-as, '70-es évek típusterve alapján váltotta fel a hosszú tornácos parasztházat, ám annak hátulja megmaradt. Mindkettőt nyomokban érzékelhetjük, de egységesített, modernizált felújításban. A nagyobb az utcafrontra néz, s a keskenyebbikkel közösen védett, nyitott teraszt ölelnek magukba az udvaron. A térburkolat, s az asztalnak, székeknek elhelyezett fadobogó a tisztaságot hivatott megőrizni, itt jó időben enni,  kávézni, beszélgetni szokott a család. A tornác megmaradt, igaz, fehérre festett eleganciával, s korszerűek a nyílászárók. A füves darab zöldje, a sok-sok virág, a gazdagon nyíló muskátlik a háziasszonyok - anya és leánya - igényességét tükrözik. (Kétgenerációs a ház: Szarka Miklós Szamos-lányt vett feleségül, akit visszahúzott a szíve szülőfalujába.)

Az élénk színek nem jellemzőek a magyar vidéki építészetre, de már nem ez volt a szempont. Határozott térszemlélet, vidám színhatás, a meggy és a fehér kontrasztja, a gondozott környezet létrehozásának szándéka vezérelte a családot, amikor harmadszor változtatta meg a porta jellegét. Belül azonban sok a régi bútor, s hátul virtigli svábkonyha rejtőzik! Ezt majd legközelebb mutatjuk meg.