A jótékony ultrafutás: Lajkó Csaba és a több száz kilométernyi állhatatosság

Csaba és csapata a két Fehérvár közötti 620 kilométeres távot sikerrel teljesítette. Hazaérkezésük után találkoztunk, és mindjárt azzal a kérdéssel szembesítettem, hogy ugyan mondja már meg: mazochistának születni kell ?

- Nem feltétlenül, de a futást mindenképpen szeretni kell – mondta.

- Az ilyen hosszútávfutáshoz több kell, mint szeretet, vagy nem?

- Tényleg nekem is megfordult már néha a fejemben – nagy melegben vagy éppen hidegben -, hogy ilyen körülmények közepette ekkora távot megtenni, az már a teljesítőképesség határainak a feszegetését jelenti.

- Önnek hol volt a határ?

- Egyhuzamban a 48 órás balatonfüredi ultrafutás volt ez, amikor 350 kilométert teljesítettem „egy talpon”. Voltak álmos holtpontjaim, előfordult, hogy a mezőn eldőltem 15 percre, és úgy keltem fel, hogy hú, de jót aludtam!

- Jótékonyság, futás, vagy sportteljesítmény amit tesz?

- A jótékonysági futás az elsősorban jótékonyság. De persze embert próbáló sportteljesítmény is egyben. A jótékonyságnak az a lényege, hogy embereket mozgatunk meg, figyelmet keltünk valami irányába, és ezek a megmozdulások méltán mondhatók közösségi tevékenységnek. Futók, kerékpárosok, drukkerek és sajnálatosan ellendrukkerek is velünk tartanak a városok, települések környékén. 

- Eddig melyik futása volt a legsikeresebb?

- A gyulafehérvári. Most sikerült a legtöbbet összegyűjteni és átadni az ottani alapítvány számára.

- Hogy lesz valakiből ultrafutó?

- Kétezerötben kezdtem futni, versenyekre járni. Aztán kialakult bennem az akarat, hogy minél többet fussak, és kerestem a kihívásokat. Az első ultrafutó versenyem után – azt terveztem az lesz az első és egyben az utolsó – egyszerűen ott maradtam  a nagy távok környékén, és nem is akartam alább adni. Keresem azokat a lehetőségeket, teljesítményt, amit érzésem szerint meg tudok valósítani. A távolságok és a célok pedig mindig nőnek.

- A 620 kilométer alatt mi volt a legkedvesebb és legbosszantóbb szituációjuk?

- A legszebb élmény mindig az, amikor fogadnak bennünket a települések előtt, és csatlakoznak hozzánk. Ez minden helyen így volt. Akadt olyan hely, ahol műsorral, máshol étellel, vagy szállással vártak bennünket, s ez mindig nagyon jó érzés!

- Mi lesz a következő kihívás?

- Szeptember végén az Athén-Spárta 245 kilométeres táv megtétele. Most veszek részt ezen másodszor, és ha végigmegyek, utolérem Rápolti Gyulát, akinek nagy tisztelője vagyok. Jövőre pedig szeretném megelőzni Ami a jótékonyságot illeti, kicsit gondolkodóba estem, mert egyedül nagyon nehéz szervezni. Ha meglesz a csapat e téren is, akkor a Hérosz állatvédőivel összefogva egy országos futást szeretnék megrendezni az állatok védelmének a jegyében.