Tóth Mihály professzort köszöntötték a magyar tudomány ünnepén

– Milyen a jó mérnök?

– Sohasem szakbarbár! Legyenek minél tágabb ismeretei a kultúra, a művészetek terén is. Persze, senki nem tud közvetlen kapcsolatot kimutatni egy híd szépsége, stabilitása, valamint egy Beethoven szimfónia között, amelyet a tervező otthon hallgat. Jobb informatikai fejlesztő leszek-e, ha egy utazáson ámuldozva végignéztem a madridi Prado, a drezdai Zwinger, vagy a szentpétervári Ermitage csodálatos kincseit? Igen, azt hiszem jobb és sikeresebb mérnök válik belőlem!

A Magyar Tudomány Ünnepén tartott konferencián köszöntötték Tóth Mihály professzor emeritust. Györök György főigazgató laudációját a professzor felesége , Katalin (jobbra) is meghallgatta (Fotó: Tósoki Attila)

– Villamosmérnök, kutató, honnan a tanítás vágya?

– Ha az ember tanít, ez a tevékenység kiválóan alkalmas arra, hogy egyúttal állandó tanulásra sarkallja őt magát is. Az egyetem elvégzését követően egy évtizeden át a Méréstechnikai Központi Kutató Laboratórium tudományos munkatársaként, később osztályvezetőjeként dolgoztam. Ezt a tíz évet leszámítva egész életemen át tanítottam. A legfőbb belső késztetés valójában nem a tanítás volt, hanem már gimnazistaként is az, hogy mérnök akarok lenni. Aztán úgy alakult, hogy a kutatóintézet után az egyetemre hívtak először laborgyakorlatokra, majd oktatni is. Élveztem a tanítást, de rengeteget is készültem rá: volt, hogy egy két órás előadásra olykor tíz-tizenkét órát is...

– Nigériában, Indiában, Egyiptomban is dolgozott.

– Nigériában például négy évet töltöttem el a nyolcvanas években: magyar cégek műszaki felsőoktatáshoz komplett laborokat szállítottak ki, ehhez kerestek angolul tudó szakembereket. Nos, a feleségemmel azt mondtuk, ha túléljük, akkor ez egy életre szóló emlék lesz, de ha nem, hát nem. Az egyik ottani magyar kollégám mondta: tudjátok, amikor szabadságra hazajövök Budapestre és a Bartók Béla úton sétálok, nem győzök a lábam elé nézni, nem lépek-e kígyóra... A kígyómarást megúsztuk, a skorpiót és a maláriát nem annyira.

– Nagy levelező hírében áll, aki szereti a humoros írásokat, a vicceket. És egyébként is mindig derűs. Honnan ez az erő?

– Valóban nagy a levelezési köröm, az évente beérkező emailjeim száma hétezernél is több. Aki egy kicsit jobban ismer, tudja, hogy a fehérvári református egyháznál két cikluson át presbiter voltam, s az, ami a nehéz helyzeteken átsegít, leginkább a hit. Ha pedig az ember nagyon begubózott és el van keseredve, vagy éppen ilyen társaságba kerül, akkor a humor sokat segíthet.

Hosszú életút, ezúttal csak röviden

Tóth Mihály 1933-ban született, a villamosmérnöki diploma megszerzése után a Méréstechnikai Központi Kutató Laboratóriumban dolgozott. Később a Budapesti Műszaki Egyetemen oktatott, majd a Kandó Kálmán Főiskola és a fehérvári Számítógéptechnikai Intézet igazgatója is volt.