90 éves plébános, aki szívvel-lélekkel szolgál ma is

Úgy történt, ahogy azt egy ismerőse előre megmondta. Amikor hétfőn, nem sokkal dél előtt felhívtam a vízivárosi plébániát, hogy időpontot kérjek, a telefont maga Kiss János nagyprépost, püspöki helynök vette föl. A plébánia épületében az első emeleten van az iroda, a szoba, ahol aztán látogatásom alkalmával leültet, a másodikon. Amikor bemutatkozom, megölel, mint druszáját. A kabátomat ő akasztja föl egy vállfára. Hellyel kínál a kanapén, majd a párnát a hátam mögé igazítja, mondván: így könnyebb lesz jegyzetelnem.

Dohányzom-e, s kérek-e kávét? - tudakolja. - Ön igen? - kérdezek vissza a kisasztalon fekvő cigarettásdoboz láttán. - Hányat szív? - érdeklődöm a kilencven esztendős atyától, aki akár húsz évet is nyugodtan letagadhatna a korából. Válasz helyett háromszor is gyorsan lehajol és megérinti a padlót, mutatva: a dohányzás dacára is kiváló kondícióban van...

A kilencven éves Kiss János nap mint nap misézik, gyóntat, betegeket látogat (Fotó: Koppán Viktor)

- 1923.. október 24-én születtem Nagykőrösön. Anyai nagyanyám Székesfehérváron lakott. A 1920-as években a fertőző osztály nem kórházban székelt, hanem a Horváth István utcában. Annak volt a vezetője. Ezért gyakran megfordultunk itt egyetlen testvéremmel, szüleim itt töltötték a szabadságukat. Nem reméltem, hogy megérem a kilencven évet, mert fiatalkoromban sokat betegeskedtem. 18 esztendősen fél évig nyomtam az ágyat. 14 éves koromtól töretlenül pap akartam lenni. A gyenge egészségem miatt voltak ugyan gondjaim, de kitartottam elhatározásom mellett.
A Tiszántúlon, Debrecenben, Vésztőn, Békésszentandráson, a szegedi tanyavilágban is szolgáltam. 1964-ben lettem a székesfehérvári egyházmegye papja. Ennek jövőre lesz éppen ötven esztendeje. Tabajdon tizenegy, Móron tizenegy évig szolgáltam. Szakos Gyula püspök nevezett ki a püspöki hivatal igazgatójának. Mivel szívvel-lélekkel szolgáltam, egyre több megbízatást kaptam. Így lettem helynök is, első helyettese Spányi Antal megyéspüspöknek, akit nagyon tisztelek, mert elkötelezett főpásztora a mai időknek. Mindenhol szerettem, igyekeztem a helyieket másban is segíteni. Mivel jó kapcsolatokkal rendelkezem az egészségügyben, számos olyan személyt sikerült kórházakba, klinikákra bejuttatni, akiket helyben nem tudtak meggyógyítani. Díszpolgára vagyok Tabajdnak, Mórnak, a megyének, Fehérvár Pro Civitate díjjal tüntetett ki, pedig csak a szolgálatomat kívántam mindig az Isten elvárásának megfelelően végezni.

- Mi a titka annak, hogy ebben a korban is ilyen aktív?

- Nehéz erre válaszolni. Nyilván szerepe van benne, az isteni gondviselésnek, akinek elvárása volt, van velem szemben. Azt, hogy ilyen jól mozgok, annak tulajdonítom, hogy fiatal koromban futottam. Manapság is minden reggel tornázom, este szobabiciklizem. Még hat-hét évvel ezelőtt is kocogtam reggelenként.

- Mit szóltak ehhez vajon a hívek?

- Ezt megkérdezték már tőlem egy rádióriportban is, ahol néhai jóbarátommal, Kállai Ferenccel együtt szerepeltünk. Azt válaszoltam: ki jár reggel ötkor az utcán...?

- Miként telik egy napja?

- Misézek, gyóntatok, betegeket látogatok. Sokan megkeresnek a gondjaikkal.Számos fiatal párt esketek, akiket komoly felkészítésben részesítek. Ez páronként 10-12 alkalmat jelent. Volt olyan nyár, hogy 20-25 párt adtam össze. Ők aztán később is megkeresnek, amikor erre járnak, becsengetnek.

- 1954-ben, 31 évesen szentelték föl. Miért lett pap?

- A szüleim elkötelezett vallásos életet éltek. Ez is hozzájárult. Aztán a hittanáraim. A hivatást az Isten adja. Ezt a hivatást pedig el kell fogadni.

- Kevés a katolikus pap, s általában igencsak foghíjasok a templomok padsorai vasárnap a misén...

-  A Jézus Szíve templom történetesen egy látogatott templom... De igaza van. Ma már senki nem veri a mellét, hogy ő ateista. Ennél sokkalta rosszabb a mostanság tapasztalható közöny. Ez a közömbösség nem csak a vallással szemben nyilvánul meg, hanem egymással szemben is. Egyszer egy francia újságíróban felmerült a kérdés, hogy vajon hány irgalmas szamaritánus van a hazájában. Egy autópálya mellett balesetet szimulált. A vér természetesen állatvér volt, a roncsban pedig egy élethű bábu ült. Az illúzió tökéletes volt, mégis csak az ötvenkettedik autó állt meg, hogy segítséget nyújtson... Az Istennel szembeni negatív magatartásnak számos olyan következménye van, amiből semmi jó nem származik.

- Mi a helyzet az iszlámmal, amely rohamosan nyer teret Nyugat-Európában?

-  Bár a mohamedánokat szoros lelki kötelék fűzi össze, nem mernék rá megesküdni, hogy néhány évtized múlva nem éri őket is utol ez a társadalmi jelenség. Egy másik lehetőség: mi is rájövünk, hogy Isten nélkül mennyivel nehezebb tisztességesnek lenni. Rögtön hozzáteszem: azt persze egy pillanatig sem állítom, hogy lehetetlen... Megkopott a család nimbusza is. Ezt előszeretettel magyarázzák azzal, hogy túlságosan elfoglaltak a szülők. De a szülők ötven vagy nyolcvan éve is éppen eléggé le voltak kötve. Mégis másként volt... A falu régen kivetette magából azt, aki nem tisztességesen élt. Manapság pedig a falu az, ami elvallástalanodott.

- Mi jelenthet kiutat ebből az elszomorító helyzetből?

- Magam is sokat töprengek azon, hogy mi vethet véget ennek a helyzetnek. Véget vethet az Úristen, mert megelégeli. Véget vethet neki az, hogy annyira lecsúszunk, hogy magunk rájövünk: ez nem mehet így tovább! Ennek azonban nagy ára lesz...

- Senki nem tanácsolta még önnek, hogy hagyja abba a dohányzást?

- Egy orvos barátom mondta: a dohányzás abbahagyása stresszhatást is okozhat. A dolog alkati kérdés is. Nekem, azt mondják, jó génjeim vannak. Édesapámat kivéve hosszú életűek voltak a felmenőim: nagyapám 96, dédapám 104 évet élt. Most voltam laborvizsgálaton. Kiváló lett az eredményem!