Buch Tibor új musicalekben játszik, de fellép a Vörösmarty Színházban is

A közönség ma is szeretettel gondol rá: bizonyság erre, ő hogy a Viktória központban is telt ház előtt énekelt, de másokkal együtt ő szórakoztatta a közönséget az idősek napja alkalmából rendezett fehérvári gálán is. Buch Tibor énekes színészként – operettek, musicalek szereplőjeként vált népszerűvé, de a Vörösmarty Színházban nagyszerű prózai szerepek is megtalálták...

– Székesfehérvár fontos állomás az életemben, hiszen innen nősültem: ebben a városban találtam rá a feleségemre. Itt született mind a két fiam, mert a feleségem – annak ellenére, hogy Pesten élünk –, ragaszkodik az orvosához. Levente hatéves, Bende pedig másfél esztendős: a családdal együtt is gyakran járok ide a fehérvári nagymamához, az anyósomhoz – mesélte a színész a Viktória központban, a fellépés előtt.

– Levente születésekor abbahagyta a motorozást. Azóta ült-e motoron?

– Nem abbahagytam, a feleségem megtiltotta, hat éve. Attól félt, hogy valami baj ér, és a gyerek apa nélkül nő fel. Azt mondta, csak akkor ülhetek újra motorra, amikor Levente nagykorú lesz. Nos, azóta megszületett Bende, így aztán az idő, amikor újra érezhetem a sebesség mámorát, megint kitolódott.

Buch Tibor a Viktória központ vendégeként: a színész énekelt és mesélt is a közönségnek. Fotó: Molnár Artúr

– Szerencsére van más hobbija, a lovaglás. Elvégre a lovas színházban is játszik. Ez nem kárpótolja?

– Az azért nem ugyanaz, de lovagolni is nagyon szeretek. Annak idején a színművészetin az osztálytársam és barátom, Pintér Tibor vitt el először lovagolni. Nekem ez egyből megtetszett, már az első találkozásnál félelem nélkül ültem a lóra... De sajnos azok az idők már elmúltak, amikor csak úgy, a magunk örömére vágtázunk, erdőkön mezőkön. Éppen a színház miatt, hiszen kőkemény edzéseket kell tartanunk, annak érdekében, hogy a Nemzeti Lovasszínház produkciói mind jobbak legyenek. Maga a lovasszínház, mint műfaj is rengeteget fejlődött a megszületése óta – mi pedig tudatosan igyekszünk még pontosabban megkomponálni a jeleneteket. Ehhez pedig lónak és lovasnak rengeteget kell gyakorolnia, hiszen egy viszonylag szűk térben mozgunk együtt. De a sok munkának meg is van az eredménye, hiszen ma már a ló hátáról dobjuk a dárdát és a közönség igen látványos küzdelmeknek lehet tanúja.

– Lovas íjászattal is foglalkozott. Ezt a tudását is kamatoztatta, a televízióban...

– Igen, a Magánnyomozók című doku-reality sorozatban a főszerepet, egy magánnyomozó iroda vezetőjét alakítottam. Amikor a sorozat készítői megtudták, hogy lovas íjászattal is foglalkozom, beleírtak egy efféle epizódot a forgatókönyvbe. Csakhogy olyan ló hátán csináltam meg a jelenetet, amelyik még életében lovas íjászattal nem találkozott. A lovas a kantárszár révén tartja a kapcsolatot a lóval. Az íjászathoz a szárat el kell engedni: olyankor jó esetben a ló halad tovább, ugyanabban az irányban. Akad ló, amelyik bizonytalanul megáll, ha elengedik a szárat, és akad, amelyik úgy gondolja, „buli van", eljött a szabadság, mehet, amerre lát... Nos, ez utóbbi történt, ráadásul egy esőáztatta terepen. A céltól húsz méterre tuják alkottak tömör „falat". Amikor a szárat elengedtem, eloldottam az íjat, ami a célba talált, éreztem, hogy a ló iszonyú vágtába kezd. A tujafal előtt öt méterrel még 50 kilométeres sebességgel vágtattunk. Azóta se tudom, hogyan sikerült – ahogy mondják – újra „felvenni a lovat", de valahogy lefékeztünk és még a tujafal előtt sikerült irányt változtatnunk. Így úsztuk meg ép bőrrel a kalandot.

– Ez a sorozat egyébként is komoly elfoglaltságot jelentett.

– Valóban, hétfőtől péntekig minden időmet lekötötte a forgatás, ezt kizárólag szabadúszóként tudtam elvállalni. Nagyszerű élményeket is köszönhetek ennek, így ez televíziós sorozat némileg kárpótolt engem azért, hogy elváltak útjaink a Vörösmarty Színházzal, miután egy korábbi, fehérvári színigazgató-választás számomra kedvezőtlen fordulatot hozott.

– Szabadúszóként dolgozik: legközelebb miben és hol láthatjuk?

– Egy nagyon érdekes vállalkozás részese leheteke. Kosztolányi Dezső: Édes Anna című remekművéből nemrégiben musical készült: a produkciót a Millenáris Teátrum tűzi műsorra, október 22-én lesz az ősbemutató. Én alakítom Vizy méltóságost. A Nemzeti Lovasszínházzal pedig szintén egy vadonatúj musicalt próbálok, a címe: Gladiátor, és én alakítom a negatív hőst. Székesfehérvárra a Vörösmarty Színházba is visszatérek.