Ország Lili labirintusában

A múzeum ugyanis 39 művet (festményeket, montázsokat) adott kölcsön a kiállításhoz. A művésznek egyébként két jelentős bemutatkozása is volt Székesfehérváron. Az elsőt 1967. augusztus 6-án Németh Lajos nyitotta meg az Országzászló téri (akkor Gagarin tér) épületben. A tárlatot Kovács Péter rendezte. Majd 1972. október 15-én ismét nyílt Ország Lili-kiállítás az Országzászló téren, a megnyitó szövegét - amely nem maradt fenn - Pilinszky János mondta. A rövid bevezetőt követően felolvasta egyik versét is. Ezt a tárlatot Kovalovszky Márta rendezte.

A Szent István Király Múzeum gyűjteményében körülbelül 150 Ország Lili-alkotást őriznek, a festményeken, montázsokon kívül a főiskolai tanulmányok idejéből származó szénrajzokat, tempera rajzokat, akvarelleket. A művek pedig tulajdonképpen kiállítások révén kerültek ide a hetvenes évek vége felé. Amikor hagyatékot ajánlottak megvételre a minisztérium számára, az egyik hivatalnoknak eszébe ötlött a szóban forgó alkotó székesfehérvári bemutatkozása, és úgy vélte, az akkori István Király Múzeumban jó helye lesz a műveknek. Így került Fehérvárra Bokros Birman Dezső, Kondor Béla, Vajda Lajos és persze Ország Lili sok jelentős munkája.

Városképei 1960-1965. között készültek. A fotón a Vörös város

A Magyar Nemzeti Galéria nagyszabású tárlata a modern magyar művészet egyik kiemelkedő alakjának életművét mutatja be, és két különlegességgel is szolgál. Egyrészt, eddig még soha nem látott módon párhuzamban szemlélteti a művész látásmódjának alakulását. Másrészt a kiállításon Ország Lili eredeti elképzelésének megfelelően felépül a Labirintus, benne a több mint 50 darabos Labirintus-sorozattal, amelyet ebben a teljességében még az 1980-as Ország Lili-emlékkiállításon sem mutattak be.

A 90 éve született művész alkotásaiból korábban nem láthatott a közönség ilyen nagyszabású, teljes életművet átfogó tárlatot. A művész alkotói korszakainak sorát követő kiállítás első nagy egységét az 1952-1955. közötti Korai képek alkotják. 1955-1957. közötti évei az Ortodox szürrealizmus jegyében teltek. E korszak fő motívuma a fal, a téglafal, ebben az egységben láthatók analógiaként Giorgio de Chirico, Paul Delvaux és Toyen művei.

Későbbi utazásai során orosz és bolgár kolostorokban találkozott a pravoszláv ikonokkal, s ezek hatása érzékelhető a következő, úgynevezett Ikonos korszakának művein (1958-1959. között). Ország Lili az 1950-es évek közepén, első festményeivel egy időben kezdett el montázsokat készíteni, amelyek végigkísérték pályáját. A külön kiállítási egységben bemutatott Montázsai gazdagítják a művészi pálya egyes korszakainak képét.

A rég eltűnt városok nyomait idézik az 1960-1965. között készült Városképei. Az 1960-as években a prágai zsidó temető sírköveiben találta meg azokat az építőköveket , melyekkel megalkothatta képzeletbeli, a lelkében és emlékeiben élő városainak alaprajzait. 1965-től jelenik meg festményein az írásjel, a betű, ami egyszerre mementó, szakrális kifejezés, üzenet egy letűnt korból, töredék, a pusztulás hírnöke.

Ez alapján teremtette meg 1966-1969. között az úgynevezett Írásos korszakát, melynek jellemzője a szürke, barna színvilág, a faldarabokon ókori világok feljegyzéseivel, rejtélyes héber vagy annak látszó betűkkel, írásjelekkel. Aztán 1972-ben Ország Lili két nagy méretű, összegző művet fest, a Minden titkok kapuja és a Múltba nyíló kapuk című ikonosztázokat, melyeken megjelenik új, szinte névjegyszerűen azonosítható motívuma, a nyomtatott áramkör. A fő művének tekinthető Labirintus-sorozatot pedig 1974-ben kezdte el festeni. A kezdetben még színes sorozat utolsó művei már feketébe borulnak.

A tárlaton Ország Lili életébe is igyekeznek bepillantást nyújtani, fotókat és dokumentumokat mutatnak be utazásairól, leveleken, fényképeken keresztül ismerheti meg a látogató barátait, mestereit.