A tavak fenekén sincsenek akadályok

A rablóhalas fenekező eléggé passzív horgászási stratégia, amelynek az a célja, hogy nagy területen horgásszunk. Akkor használjuk, ha egy területen intenzíven, hosszabb ideig akarunk pecázni, mert táplálékra leső ragadozó halakra számítunk. Ezzel a módszerrel gyakran nagyobb példányokat lehet fogni mint más eljárással. Azokon a helyeken is sikert érhetünk el, ahol gyakran horgásznak, mivel a halak már nem kapnak a horgászok által szinte mindennap felkínált csalikra. A fenekező módszer télen is hatékony, amikor a rablóhalak a hideg víz miatt lustábbak lesznek, és örülnek a csalinak.

A csuka nem éppen fenékhal, mégis bizonyos körülmények között fenekezéssel is fogható. Különösen télen érdemes próbálkozni, amikor gyakran tartózkodik a vízfenék közelében. Mivel a csukának igen jó a szaglása, sok horgász olyan erős szagot árasztó tengeri halakkal horgászik, mint a makréla és a hering. Mindegy, hogy egész halat vagy csak haldarabot kínálunk fel. Természetesen más halakat (bodorka vagy sügér) is használhatunk csaliként, ha kellően nagy méretűek, és súlyuk legalább 25 deka. A csalihalat vágjuk be mindkét oldalán, így csábító illatot áraszt a víz alatt. Ezt a csuka nagyon szereti.

Ha a vízfenéken nincsenek akadályok és vízinövények, a csali közvetlenül a fenéken kínálható fel. A klasszikus csukázószerelék egy csúszóólommal és egy 80-120 cm hosszú előkével felszerelt, egyszerű fenekezőszerelékből áll, amely már sok csuka végét jelentette.

Ha a vízfenék iszapos vagy tele van vízinövénnyel, a fenék fölött kissé lebegve kínáljuk le a csalit. Ehhez úszótestet teszünk az élettelen csali szájába, hogy úszóképes legyen. A boltokban különböző méretű balsafából készült úszótestek kaphatók, de a megfelelő felhajtóerejű hungarocell is ugyanolyan jó, és még a pénztárcánkat is kíméli. A magasságot az előkén lévő ellensúllyal lehet beállítani.

A csalinak azonban mindenképpen az előke teljes hosszában fel kell emelkednie. A csali lebegő felkínálásának másik módja a víz alatti úszószerelék, amikor a csalihal kis vízgolyó, vagy egy másik úszótest segítségével lebeg. A magasságot itt is be lehet állítani attól függően, hogyan rögzítjük az úszótestet a szerelékre. A csalihal méretének megfelelően két- vagy háromhorgos szereléket használjunk. Szúrjuk az egyik horgot a hal szájába, a másikat, az oldalába. Nagy csalihalnál még a farokrészbe is szúrjunk egyet, csak így biztosítható, hogy legalább az egyik horog beakadjon a csuka sok foggal teli szájába.

A csuka általában bekapja a halat, úszik vele néhány métert, majd megfordítja a szájában, és fejjel lefelé lenyeli. Ha korán vágunk be (a kapás után legalább 30 másodperccel), elkerülhető a mélyen ülő és nehezen kiakasztható horog. Ez megnöveli a visszadobható halak túlélési esélyeit, mivel a horog a száj elülső részébe nem, hanem mélyen a torkán akad be. Bedobás után állítsuk a botot két bottartóra, csúcsa mutasson a kidobott csali felé, így a hal akadálytalanul letekerheti a zsineget, és nem érez semmilyen ellenállást. A kapást akasztós vagy elektromos kapásjelző is jelezheti.

Néhány gondolat a felszerelésről: fenekezős, nagy csalihalas csukázáshoz három-három és fél méter hosszú, 50-200 gramm dobósúlyú botokat használjunk. A 0,16-0,20 mm vastag fonott, vagy körülbelül 0,30 mm vastag monofil zsinórral feltöltött állódobú orsó még a kapitális példányokhoz is megfelelő.