110 éve született Hajas János, daruszentmiklósi tanító

Ebben az esztendőben ünnepeljük születésének száztizedik évfordulóját, Hajas János ugyanis 1911. június 23-án látta meg a napvilágot szegényparaszti családban, a család ötödik gyermekeként Alattyánban, Jász-Nagykun-­Szolnok megyében, hatan voltak testvérek.

Elemi iskoláit szülőfalujában végezte. Később írt önéletrajzából tudjuk, hogy a falu jóságos tanítója kérte szüleit, adják felsőbb iskolába ezt az eszes gyereket. Így került a polgári iskola elvégzése után a jászberényi tanítóképzőbe. Bár a tanítóképzőbe felvették, de szülei az internátusi elhelyezést nem tudták fizetni. Bejáró tanulóként végezte tanulmányait. Naponta harminchat kilométert tett meg oda-vissza, télen-nyáron kerékpáron. A tanítóképző befejezéséig hatvanötezer kilométert biciklizett, kitartóan, céltudatosan. Tanítói oklevelét 1934. június 27-én kapta kézhez.

Friss diplomával a kezében szinte azonnal a Magyar Hadsereg 14./II. számú gyalogos ezred pótzászlóaljában találta magát. A II. világháború megpróbáltatásait kisebb-nagyobb megszakításokkal 1940. október 30-áig élte meg mint katona. A következő tanévre kinevezést kapott Baracs-Dánieltelepre. A tan­évet még meg sem kezdte, újra katona lett. A település ismét tanító nélkül maradt. Hajas János szakaszparancsnokként végigharcolta a II. világháborút, katonáival védte a Kárpátokat.

A II. világháború végén visszatért állomáshelyére, Dánieltelepre. A háborús évek rettenete után kifejezetten vágyott a csendre. S ezt Dánieltelep – a kistelepülés – meg is adta neki. Szeretett ott élni, ahol átláthatók voltak az emberi viszonyok, ahol látta, mi a jó és mi a rossz, ahol visszahúzódhatott a politikai viharok elől.

1949. szeptember 3-án kötött házasságot Miklós Margit tanítónővel. Ezután már ketten tanítottak itt. Házasságukból két gyermekük született: János és Zsuzsanna.

Az országban az elsők között volt, aki megalakította iskolájában az úttörőcsapatot, mely a 3. Sz. Petőfi Sándor úttörőcsapat nevet viselte. 1971-ben kapott Kiváló Úttörővezető kitüntetést. 1954. február 15-én az Adonyi Járás oktatási csoportvezetője (Arató Béla) felterjesztette Kiváló Tanító kitüntetésre, melyet még abban az évben, pedagógusnapon meg is kapott. Később – 1974-ben – a Munka Érdemrend Ezüst fokozatával ismerték el az egy életen át tartó kiváló munkáját.

A hadseregből hadnagyként tért haza. Itt szerzett szervezőképességét később az 1965-ös dunai árvíz idején hasznosította Adonynál. Az adonyi töltés védelme volt a feladata, melyet feljebbvalói megelégedésére sikeresen teljesített. Az emberek és az értékek védelme mindig is fontos volt számára. Szerette a falu népét, együtt élt velük. Mindent megtett a gyermekekért. Igazi lámpás volt. Szerencsés időben született: hitelesen tudta a nevelésben képviselni azt az elvet, hogy ha valaki tanul, bármi lehet belőle. Évtizedek múlva is nagyon büszke volt a kiemelkedő pályát befutó tanítványaira.

Később a Dunaújvárosi Járás művelődésügyi osztályát vezette. Itt dolgozott nyugdíjazásáig, a járás oktatásügyét irányítva Előszállástól Ercsiig. Az alárendelt iskolák igazgatói szerették, hisz korábban kollégaként ismerték egymást. Pedagógiai tapasztalata sok iskolaigazgatót segített munkájában. Az oktatásügyért élte életét, fáradhatatlanul dolgozott. Keze alatt az újat akaró pedagógusnemzedék teljesedhetett ki, közvetlen irányításával pedig egy új, fiatal igazgatóközösség nőtt fel.

Hajas Jánosnak sikerült a múló időben nemes erkölcsök szerint szép, kerek, tartalmas életet élnie. Sokan hálával emlékeznek atyai, baráti segítő, igazi pedagógust jellemző munkájára.