Ötven éve csőszlegények voltak - az 1972-es szüreti felvonulásról meséltek

A szüreti felvonulás hagyományainak a háború vetett véget a településen, azután csak az 50-es években és 1962-ben rendeztek meg egyet-egyet. Az embereknek azokban az időkben azonban nem is nagyon volt kedvük mulatni, ünnepelni - az 56-os forradalom, azán a 60-as téesz egységesítés elvette a jókedvüket. Meg a földjeiket és az állataikat. 1972-ben aztán, amikorra némileg konszolidálódott a helyzet, felvetődött: elevenítsék fel a szüreti felvonulásokat! Komoly szervezőmunka indult, amiben részt vett az akkor 19 éves Magosi János és a 23 éves Kaszap János is, akik a felvonulásban csőszlegényként vállaltak szerepet. 
Nagy durranás volt a felvonulás
- A helyi KISZ-es fiataloktól indult az ötlet az állami gazdaságban és a téeszben. Annak érdekében, hogy a régi csákvári hagyományoknak megfelelő szüreti felvonulást tarthassunk, felkerestük a még élő időseket, hogy megtudjuk, hogy ment az egész még a háború előtt. Csontos Sanyi bácsi nekem nagyon részletesen elmesélt mindent – idézte fel Kaszap János.
Nagy durranás volt a készülő szüreti felvonulás, hiszen abban az időben nem volt annyi rendezvény a településen, mint manapság és mint kiderült, megszervezni sem volt olyan egyszerű - Lovakat még a 70-es években is alig lehetett összeszedni. Háznál nem nagyon tartottak, a téeszből kellett „kölcsönözni” őket. Mivel ott dolgoztam, ez az én feladatom lett. A téesz mellett az építőiparban akadtak még fogatos lovak. Az ökröket, mivel azokból sem volt elég, tehenekkel helyettesítettük – mesélte Magosi János, aki azt is elárulta, a fogatos lovakkal edzeni kellett, mert nem voltak hozzászokva, hogy a hátukra üljenek. És persze nem mindenki tudott lovagolni sem. Gyakorolni a táncot is kellett, ám mivel a 70-es években néptánccsoportból sem volt annyi, mint manapság, embert is alig lehetett arra találni, hogy betanítsa a fiatalokat. Végül a kórház kertészetébe nem sokkal korábban érkező fiatal kertészlány, aki maga is néptáncos volt, vállalta a feladatot.
Pityer bácsit is kifigurázták
A felvonulás a kultúrház udvaráról indult (ez ma a katolikus szeretetotthon), végig haladt a Széchenyi utcán, fel a Dobogón a Petőfi utcára, onnan pedig a Szabadság, a Dózsa György és a Jókai utcákon keresztül a Szabadság tér érintésével ért vissza a kultúrházhoz. A felvonulás csőszlegényei és csőszleányai általában az életben is párt alkottak, de még nem voltak házasok. A felvonulás napján a csőszlegények nagy ostorcsattogtatás közepette mentek el minden csőszleányért. Így mire indulásra készen állt a menet, már az egész falu kint állt a kapukban.

Elöl a hintón ment a kisbíró, aki kidobolta az esti bált, meg kifigurázta a falu jellegzetes alakjait. Például az öreg Pityer bácsit, aki vadász volt, de hiányzott az egyik szeme és szeretett nagyokat mondani. A gunyoros versekből persze mindenki kitalálhatta kiről beszél a kisbíró. Mögötte haladt egy ökrös szekér a csőszlányokkal, a csőszlegények meg lóháton körülöttük serénykedtek: pattogtatták a karikás ostort, kurjongattak, a menet elé, vagy a végére lovagoltak. A csőszlányok után egy gumis kerekű kocsin vitték a prést és a darálót. Aztán jött a zenészek kocsija, majd a cigányoké. A cigány-kocsin romáknak maszkírozott felnőttek ültek, a „purdék” meg mezítláb koldultak a bámészkodó falusiaktól. Egy csomó pénzt összekórigáltak – nevetett Kaszap József. A menetben vonultak népi figurák is, 1972-ben például Lúdas Matyi, illetve egy drótostót. A beszélgetésbe később bekapcsolódó harmadik visszaemlékező, id. Magosi József, aki 1972-ben a cigánypurdék között kéregetett a menetben, megjegyezte: Csákváron így ment, de Móron például máshogy nézett ki a szüreti felvonulás. Mert erre is igaz: ahány ház, annyi szokás.
Fél havi bérét adta a szőlőért
A napot szüreti bál zárta, amely 1972-ben nyitótánccal vette kezdetét. A terembe díszítésként a legszebb szőlőfürtök kerültek a magas plafonra erősített tartókra, de akasztottak fel almát, körtét, sárgarépát is. Az éjszaka folyamán a bál résztvevői megpróbáltak egy-egy fürtöt ellopni. Ha a csőszlegények rajtakaptak valakit, annyi büntetést kellett fizetnie, amennyit a kisbíró kirótt rá. A terem közepén a legnagyobb dísz tiszta szőlőből készült és arra a bál végén licitálni lehetett. Kaszap János ma is emlékszik, hogy Cséplő János 1300 forintért vette meg a menyasszonyának. Az érdekesség kedvéért: 1972-ben a teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi átlagkeresete 2450 forint volt. A bevétel ment a KISZ pénztárba, így a rendezés költségének egy része megtérült. Végül az is kiderült, hogy a fogatos lovak úgy elfáradtak, hogy a vasárnapi felvonulást követő egy-két napig lábra sem tudtak állni.
A szüreti felvonulások csak a 80-as évek közepén indultak újra Csákváron, de azóta folyamatosak. Magosi János fogatosként ott volt mindegyiken, sőt az idén az 50 éves jubileumra való tekintettel lóra is szállt. Kaszap János viszont később már csak a szervezésben vett részt.