A kivételek

Pajor-Gyulai László

Most valahogy mindenki nagyon okos lett Milák Kristóf ügyében. A közösségi média tele van roppant bölcs bejegyzésekkel, amelyek lényege az, hogy bárki, aki bírálni, megkérdőjelezni merte az utóbbi egy-másfél évben az immár kétszeres olimpiai bajnok úszót, az szórjon hamut a fejére, mezítláb, égő gyertyával, darócot viselve és térden csúszva kérjen most bocsánatot, és ez még a legfinomabb megfogalmazása az ítéleteknek.

Kétségtelen, érdekesen alakult ez a Milák-ügy, amelyről éppen most, az arany- és ezüstéremmel derült ki, hogy nincs is ügy, illetve, ha van, akkor az nem róla szól. Milyen ügy is lehetne: igaz, a fő számában második lett, de 100 méter pillangón nyert, azaz ugyanazt az eredményt hozta az érmeket tekintve, mint három éve Tokióban. A maga részéről megtette a dolgát, és ha innen közelítjük meg a történteket, akkor nincs is miről beszélni, utat kell engedni a boldogságnak és a tiszteletnek.

Kár, hogy ez nem csak erről szól. Biztosan nagyon bizarr a hasonlat, de történetesen engem nemigen érdekel, hogy mi a titkos receptje, mondjuk, az Unicumnak vagy a Pick téliszaláminak, csak az a fontos, hogy amikor iszom, illetve eszem, az megadja a várt kivételes ízeket. Pontosan így, nem izgat különösebben, hogy egy sportoló miként készül, naponta mennyit edz, mit iszik vagy eszik, bulizik-e vagy sem, de tágíthatjuk a kört bármilyen szélesen, az életben zömmel kizárólag a végeredmény, a produktum számít: ha az jó, ha az minőség, ha az tisztességes, és elégedetté, boldoggá tesz, ha értéket hoz létre, akkor kizárólag ez számít, a többi magánügy.

És persze már nem pusztán az úszásról szólok, szakmailag semmit sem értek hozzá, sőt, sajnos, talán kétszáz métert sem tudnék leúszni egyhuzamban. Ezért nem szakmai szempontból nem értettem, amikor olyat olvastam Milákról, hogy ha olimpiai bajnok lesz Párizsban, akkor ki kell dobni a tankönyveket, mindent, amit az úszásról tudunk, mert annak nincs is értelme. 

A jól bevált módszerek tökéletesen működnek hétköznapi világklasszisok esetében, ám akadnak zsenik, akiknek muszáj a saját útjukat járniuk, másként képtelenek kihozni magukból a maximumot, ők azok a kivételek, akik tényleg erősítik a szabályt.

Ha Milák Kristóf nem akar szóba állni velünk, akkor ne tegye, a magam részéről így nem is vagyok kíváncsi rá, bár a hallgatása már nagyobb publicitást adott neki, mint ha folyamatosan fecsegne. A magam részéről önfeledten tudtam örülni annak, ahogy remek hajrával behúzta az újabb aranyat, és a jövőben ugorjék bármikor a medencébe, csak ez érdekel majd.