Védelmi reflexek

A kerítés az egy hatalmas bukás, nyilvánvalóvá vált, hogy alkalmatlan Magyarország megvédésére – mondta ezt Vona Gábor, a Jobbik elnöke nagyjából akkor, amikor már teljesen biztos volt, hogy a kerítésre égető szükség van. Emlékezzünk, a világ legkevésbé vicces viccpártja, a Kétfarkú Kutya Párt 2015 nyarán teleplakátolta Magyarországot, amelyben kigúnyolta a magyar kormányzati törekvéseket a migráció megállítására, a legendásan frissen gondolkodó Párbeszéd nevű formáció pedig úgy vélte, Orbán Viktor túldimenzionálja a veszélyt, csak riogat. Gyurcsány Ferencék akkor úgy gondolták, készen áll az európai megoldás a válságra, így semmi értelme a kerítést felhúzni.

Valahogy minden ellenzéki vezető ugyanazt gondolja.

Olyan politikusoknak tűnnek, akik pontosan az orruk hegyéig látnak el,

és készek korunk első számú válságát azonnal aprópénzre váltani, hátha három ember rájuk szavaz egy időközi választáson. A kerítésről az ellenzéki pártok vezetői ezerszer mondták el kamerák előtt, hogy nem működik, embertelen és le kell bontani. A kerítés két éve áll, és különböző, jól megfontolt, stratégiailag megalapozott védelmi lépésekkel együtt tökéletesen ellátja a feladatát. Mert válság van, súlyos válság, még akkor is, ha ezt a lángeszű ellenzéki kánon nem veszi észre. Ez persze csak az optimista verzió. A rosszabb az, hogy nem véletlenül ilyen egyszólamú ez a kánon. Biztos sokat gyakorolták közösen és külön-külön, figyelve a karmesterre. Most azt ígéri mindegyik, nem bontja el a védelmet.

Hát persze, hogy nem.