Amatőr produkció, meg a profi státus

Nem történt meglepetés, a magyar labdarúgó-válogatott 2-0-ra kikapott a görögöktől. Papírforma. De a 90 perc során látott keserv már nem. A jövő időnek kikiáltott együttesünk alibi futballt produkált, unottan, a küzdeni akarásnak, a meghalunk a pályán mentalitásnak a halvány szikrája sem csillant. A mérkőzés után Várhidi Péter szövetségi kapitány elmondta: látott okot a derűre, hiszen passzoltunk, kapura is lőttünk, és nem játszottunk alárendelt szerepet. Na...! Nekünk, földi halandóknak sportélményben nem sok részünk volt, hiszen a görögök sem szakadtak meg, annyit adtak ki magukból, amennyi a győzelemhez kellett. Furcsaság: Várhidi mester sportkommentátorként nagy szakértelemmel elemezte korábban az olasz bajnoki meccseket, és sokszor leszedte a keresztvízet egy-egy rangadóról. Akkor is ámultunk: a szakember nem látott tán magyar futballt, hogy ily bőszen kritizálta az olaszt? Jó, jó, egy kapitány álljon ki labdarúgói mellett, de ne röhögtesse ki magát, meg csapatát azzal, hogy a semmit dicséri. Nem ment a játék, van ilyen, de, hogy nem szántották fel a pályát sztárjaink , az nem fogadható el. Amatőr produkció volt, profi státusúaktól. A megkérdezett játékosok is azt mondták: megtettek mindent, mi tőlük tellett. Ez is éppen olyan volt, mint a 90 perc: nesze semmi, fogd meg jól! Most következik a Norvégia elleni meccs, és ez sem a magyarok sikerét ígéri. Kérdés, tudnak változtatni hozzáállásukon labdarúgóink? Ha igen, feledhető lesz a görögök elleni rémálom, és akkor tényleg biztató lehet a (rá)ébredés.