2012.06.27. 07:39
Drezda, az ötös számú gyönyörűség
Szalad a busz az autópályán, bevillan egy luxuskocsikkal megrakott üvegoszlop, majd a híres meisseni porcelán plakátja, és máris kellemes zöldövezetbe hajtunk. A kertvárosi idillt semmi sem zavarja, a nyugalom szinte tökéletes. Dresden - áll a felirat egy szerény táblán.
Amíg a városközpont felé navigálunk, ösztönösen a régebbi, NDK-s idők nyomait keressük. Elrejtve meg is találjuk: az egyenpaneleket vagy lebontották az újraegyesítés óta, vagy felújították. A mai sorházak mindegyike erkélyes, szépen színezett és kibővített. Alattuk-mellettük bevásárlóközpontok, ez már az új Nyugat. A DDR-es hangulatra csupán néhány bezárt gyár utal. Úgy, mint a másik nagyvárosban, Halléban a Buna.
Magyar fiatalok ezrei dolgoztak itt is és ott is, hatásuk ma is érződik. Mondjuk abban, hogy a város központjában sok német ért meg magyar szavakat. De lehet, hogy ez még az egykori balatoni nyaralásból maradt vissza.
Dél van, de lehetetlenség olyan polgári dolgokkal foglalkozni, mint az ebéd. Hiszen meg kell csodálni a pazar történelmi épületeket, közte a jelképpé vált templomot, a Frauenkirchét, amelyet 100 millió euróért építettek újjá 1990 után. Kihagyhatatlan a Zwinger, meg a Neues Gürünes Gewölbe (új kincseskamra), amely elképesztően gazdag, igazi remekművekkel. Ezek egyike az Indiai maharadzsa című, többasztalnyi színarany szoborkompozíció. Egyfajta történelmi terepasztal, amely 1708-ban született Johann Melchior Dinglinger bírósági ékszerész és testvére jóvoltából.
Az Elba-parti települést a 13. században (Szász) Ágost jóvoltából Európa legszebb városának tartották. Itt alakult ki a sajátos drezdai barokk. Óriási épületeket, templomokat, közintézményeket, palotákat emeltek, hirdetve a város dicsőségét. Mindezt tovább gyarapította Erős Ágost a maga számos gyűjteményével. Ma 44 múzeumban szemlélhetők a kincsek. Színesen él, kavarog, pulzál a félmilliós város, amely egyszerre ötvözi a német precizitást és a szlávos lezserséget. A kertvárosi részen olyan villasorokat láthatunk, amelyek London leggazdagabb kerületeire (Kensington) jellemzők. Ide soroltatik a Deutsches Hyginiene Museum is, amelyet a város máig nagy becsben tartott tudósa, Karl August Linger alapított.
Mielőtt az irigység úrrá lenne rajtunk e mai gazdagság és kényelem, valamint a múlt értékeinek megbecsülése okán, tudnunk kell: Drezda Európa egyik legtöbbet szenvedett városa. Aki olvasta a német származású híres amerikai író, Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhíd című művét, az tudja: ezt a várost szó szerint letörölték a földről 1945. február 13-14. között.
Elsőként a brit légierő csapott le a maga 773 gépével és 2700 tonnányi bombájával, majd jöttek az amerikaiak újabb 311 géppel és 770 tonna halállal. Mindehhez jött még 650 ezer gyújtóbomba, amely elszívta az oxigént. Így aki nem égett el, az egyszerűen megfulladt. Drezda óvárosa eltűnt, 18 millió köbméternyi törmelékké vált. Pár óra alatt 250 ezren vesztek oda.
Mindent újjá kellett építeni, így amit látunk, az hű mása a néhai valóságnak. Homokkövei révén ez is gyorsan porlad, pár évtized múlva majd megint jön egy hiteles másolat és így tovább. Játékos elménket csiszolhatjuk még a nagy parkokban épített sakkasztaloknál. Erről is ismert Drezda, hiszen 2008-ban itt rendezték meg a sakkolimpiát. Íme egy város, amely sorsa miatt nemcsak Németország, de egész Európa jelképe lehetne.
