Poznan, a műemlékek városa

Wielkopolska, azaz Nagy-Lengyelországként él a köztudatban a terület, amelynek fővárosa Poznan. Fontos kereskedő- és iparváros, több egyetem otthona, szellemi és kulturális központ. Már a 10. század második felében is jelentőséggel bírt a Warta jobb és bal partján, valamint az egyik mellékágánál alapított, erős falakkal körülvett helység. I. Prezemyslaw herceg idején, az 1250-es években még nagyobb jelentőségre tett szert. Az évek múltával egyre terebélyesedett, a középkori, szisztematikus városépítészet jegyeit követve utcáit szabályosan alakították ki, középen főtérrel, díszes városházával. Kereskedelmi jelentőségét gyorsan felismerték, keletről nyugatra haladó útvonal szelte keresztül. Hirtelen indult gyors fejlődésnek, legszebb időszakát a 16. században élte, lakói kimondottan jómódú polgároknak számítottak. Aztán stagnálás, majd visszaesés következett, a svéd háborúk száz éve nyomokat hagyott, 1773-ban, Lengyelország felosztásakor a poroszokhoz került, részleges germanizálódás indult, de a helyiek igyekeztek megőrizni identitásukat. Az első világháború után mindent elkövettek, hogy Nagy-Lengyelországhoz tartozzanak, ami sikerült is.

A helyiek is sokat szenvedtek a náci uralom 1939-től tartó hat esztendeje során, amikor a megszállók arra törekedtek, hogy a lengyel történelmet szimbolizáló műemlékek jelentős részét eltüntessék. A háború vége előtt a németek foggal-körömmel védték a várost, azon épületeket, amelyeket az ostromló szövetségesek bombái nem pusztítottak el, a megszállók igyekeztek földig rombolni. A helyreállítás sok időbe telt, de rendkívül jól sikerült.

A főtér csodálatosan felújtott házai jól mutatják Poznan kereskedőváros jellegét.

A Szent Péter és Szent Pál-székesegyház, amely eredeti pompájában tündököl (Fotó: Horog László)

A település központja a Stare Miasto, azaz az óváros, amely a folyó bal partján terül el. Szépségét tekintve nem marad el a szintén jelentős lengyel főterektől. A monumentálisnak ható központi területet elegáns patrícius- és kereskedőházak zárják körbe, központi helyén pedig a díszes városháza áll 1310 óta. Mellé ugyan a szocialista időkben bevásárlóközpontot emeltek, amely ront valamit az összképen, de élvezeti értékén alig csorbít. A polgármesteri hivatal eredetileg kisebb, gót stílusú épület volt, legfontosabb részeit a helyi elöljárók által felkért luganói építész, Giovanni Quadro ügyesen beleformázta a reneszánsz jegyeit tükröző, jelenleg is látható elegáns épületegyüttesbe. Az évszázadok során átesett néhány változtatáson, ráncfelvarráson, de eredeti szépségét ma is őrzi, a háborús pusztítást követően 16. századi állapotában állították helyre. A városi múzeumot rendezték be itt, a gótikus pincehelyiségekben a korabeli céhek emlékeit őrzik, az emeleten, az egykori bírósági teremben a freskók különlegesek, de az épületnek nem ez a legszebb része, hanem a reneszánsz terem, amelynek kazettás mennyezetén címerek, középkori motívumok láthatóak. Érdekes a földgömb is, amelyen nem tüntették fel Ausztráliát. A második emeleten található a Parnasszus-terem, ahol a település legjelentősebb lakóinak képeit nézhetjük, továbbá a város múltjával kapcsolatos festményeket.

Az elegáns főhomlokzat, a főbejárat mellett található az 1766-ban a térre helyezett, díszes Prosperina-kút. Korábban is kút állt itt, puritán, favázas, a polgárok innen szerezték be az ivóvizet. A tér házai jól mutatják Poznan kereskedőváros jellegét. A földszinten - ahol most döntően vendéglátóegységek, sörözők, kávézók, éttermek működnek - helyezkedett el az üzlet, az első emeleten az irodák, a másodikon a lakás, míg a tetőtérben a bolt személyzete lakott a szolgákkal. A tér mindegyik épülete a gazdag poznani kereskedők hétköznapjairól mesél. A közeli kis utcában találjuk a plébániatemplomot, amely azonnal vonzani kezdi a tekintetet. Egyik eleme annak a hatalmas jezsuita épületegyüttesnek, amelyet az ellenreformáció idején emeltek, a rendházzal és az iskolával együtt. A templom 1651-től, fél évszázadon át, barokk jegyeket követve épült. Háromhajós, belül díszes stukkókkal és freskókkal. Az Ostrow Tumski, azaz a Dóm-sziget a legendák helyszíne, nem túl távol az óvárostól. Itt áll az ország egyik legrégebbi és legszebb katedrálisa, a Szent Péter és Szent Pál-székesegyház, amely eredeti pompájában tündököl. A 10-13. századi lengyel uralkodók itt nyertek végső nyugalomra. A császári vár, vagy inkább várkastély alig több mint száz éve épült, a német császár rezidenciájaként húzták fel, legfontosabb eleme a 74 méter magas óratorony, melyben 1913-ban egy kápolnát alakítottak ki. II. Vilmos kétszer tartózkodott itt, a két világháború között a lengyel elnök lakott a falai között, egyik szárnyát pedig a helyi egyetem használta. A német megszállás alatt átépítették és Hitler hivatalos rezidenciája lett. 1945-ben annyira megrongálódott, hogy egy részét le kellett bontani. Átépítették, modernizálták, jelenleg kulturális központ, hangversenyterem működik itt, valamint több kávézó és étterem.

Kikapcsolódás gyanánt - sör

Poznanban megtekintésre érdemes az ország egyik legnagyobb sörfőzdéje és annak múzeuma. Továbbá a belváros szélén a régi sörfőzde, amely díjnyertes kereskedelmi, üzleti és művészeti központ, 2006-ban elnyerte a világ legjobb bevásárlóközpontja címet.