A mélyzöld Őrség

Ahogy közeledünk az Őrség felé, olyan érzésünk kerekedik, mintha egy kis Erdély fenyvesekkel teli lankáit értük volna el. A Szala és a Kerka fagyosan szalad le a magas hegyekről, tisztán látszó kavicsain apró rák settenkedik, ha a vizet megzavarjuk, villámgyorsan tovainal. A patakokat a szófukar őrségiek folyónak hívják, melyek már sajnos egyre ritkábban áradnak – pedig ekkor kaphatna egy kis tápanyagban gazdag hordalékot a savanyú agyagos talaj.

Ezen a vidéken a mostani hőség sem képes kifogni, a dombok árnyékában megbúvó tisztásokon a hajnal ébredésekor térdig járhatunk a szubalpin vidék vastag párájában, melynek tetején hófehéren csillan meg a Nap.

Jönnek a napokban a szervezett kerékpártúrák a fazekasok földjére, a vendvidéki barangolások, a gotthárdi történelmi napok és az utolérhetetlen őrségi napok, melynek központja az őriszentpéteri református templom fenyvesekkel körülvett udvara. De e csodás tájon a vad természetet, a fák között rejtőzködő, sárral pucolt farönkházakat érdemes meglelni, ha csendre, esetleg madárvircsaftra vágyik a kiránduló. A fürdőkben dézsa fogadja a zuhany vizét, a festetlen rusztikus ágy békés álmot ad. Csak pár nap, és nem akar hazamenni.