Háromszáz éves a nyugodt Vaduz

Rejt magában némi izgalmat, hogy autóval közel 900 kilométer megtétele után a svájci autópályáról letérve, egy Rajna felett átívelő hídon azonnal a miniállamba, Liechtensteinbe ér az ember. Vagy ha repülővel szeretne eljutni a hercegségbe, közvetlenül nem tudja megtenni, mert Liechtensteinnek nincs reptere. A németországi Fried­richshafenből Ausztrián és Svájcon keresztül vagy a svájci Luganóból robog a transzfer az aprócska országba.

Ami mindössze 160 négyzet­kilométer, 24,8 km hosszú s 12,4 km széles, a Balaton keleti medencéjét fedné le. A 38 ezer lakosú államot tizenegy, szinte egymásba érő település alkotja, melyek közül csak kettőben laknak többen ötezer főnél. Az egyik Schaan, a másik pedig a főváros, Vaduz. Ahol aztán nincs min izgulni, a piciny város maga a nyugalom.

Vaduz legfőbb látványossága a hercegi kastély, amit nem lehet nem észrevenni. A svájci hegyekkel szemben a közel 2000 méterre nyúló Alpspitz lábánál, de magasan a város fölött áll a vár, ami az uralkodó, II. János Ádám herceg és felesége, Marie hercegnő rezidenciája. Éppen ezért nem is látogatható a palota. A herceg minden napfelkelte után ablakaiból tekinthet végig „terciáján”, este pedig konstatálhatja a völgybe pillantva, hogy újra nem történt semmi a birodalomban. Leszámítva persze azokat a napokat, amikor mondjuk a határszélen, a belvárostól 400 méterre (!) felépített Rheinpark Stadionban győzelmet arat például az Európa-ligában az FC Vaduz labdarúgó­csapata – legutóbb a MOL Fehérvár FC felett –, vagy ha valami komoly bűncselekmény, esetleg gyilkosság történik az országban. Mondjuk utóbbira még az 1990-es években volt példa, a 2004 óta uralkodó II. Hans Adam csak hallomásból ismeri az esetet.

A várost béke, rend és csend jellemzi. A svájci precizitást rejtik a KRESZ-táblák is, ha csak 57 méterre van az iskola, nem írják, hogy 60-ra. Az országot átszelő A13-as főút Vaduz lüktető ere, itt bőgetik többnyire sportos motorral szerelt luxusautóikat a helyiek. Az aszfaltcsík mellett nem különösebben szép és nem különösebben régi házak sorakoznak, a belváros közelében pedig sokasodnak a nem nagy, de modern épületek. Ezek az irodaházak adják a főváros és az állam minden pezsgését, energiáját, hiszen számos bank székel itt. Liechtenstein adóparadicsom, a világ minden tájáról fogadnak számlanyitó vállalkozásokat, s virtuálisan ugyan, de hatalmas forgalmat bonyolítanak le a pénzintézetek. Sok külföldi választja lakóhelyéül a miniállamot, a lakosság 33 százaléka betelepülő. Minden évben csak 64 új tartózkodási engedélyt adnak ki, ebből 56-ot munkavállaláshoz.

Közép-európai turista számára égetően más léptékben számolnak Liechtensteinben. A havi átlagkereset 6600 svájci frank, azaz közel 2 millió forint, de az éttermekben, boltokban feltüntetett árak is igazodnak ehhez. A belvárosközeli vendéglátó egységben egy szelet, köret nélküli rántott húsért elkérik a 9000 forintot, egy korsó sör 2100 forintba kerül… Ezért boldog az a látogató, aki rátalál az állam legolcsóbb étkezdéjére, az útszéli kebabosra Triesen határában, ahol a főnök 10 frankért, közel 3000 forintért adja a dürümöt – már ha éppen nincs szabadságon. Nem árasztják el a városnézők Vaduzt, a Svájcból átruccanó ázsiai fotógépkattogtatók futnak végig olykor a főutcán, vagy a környező csodás hegyekbe igyekvő mászók és túrázók bandukolnak bakancsban és hátizsákkal a sárga térkővel borított központban. Itt tornyosul a Szent Florin-székesegyház, majd a főutcán beljebb haladva érhető el a Művészeti Múzeum, a Bélyegmúzeum vagy a Nemzeti Múzeum, melynek ajándékboltjában még a válogatott focimeze vagy éppen az olimpiai csapat dressze is kapható. A turistaközpont mellett áll a 0-s kilométerkő, ahonnan Liechtenstein útjait mérik. 400 kilométernyi túraútvonal, 360 kilométernyi kerékpárút szövi át az államot. Vaduz központjából gyalog kis túlzással mindenhova el lehet jutni. Az úti célokról s a sétálva teljesítendő órákról tábla ad tájékoztatást: Montreux-ig például 133 órát kellene kutyagolni.

Az idén 300 esztendős ország fővárosában a Rotes Haus, valamint az ötfős parlament székhelye és egynéhány köztéri szobor nyújt látványosságot. Vaduzban a vidéki, falusi lét és a modern kor gazdasági lüktetése alkot furcsa elegyet. Ha nem a hegyek, sziklák rejtette izgalomra vágyik az utazó, végcélnak nem éppen a legjobb választás, azonban ha erre vezet az út, mindenképp érdemes betérni. Így lehet bizsergető a nyugalom.